Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN
1 59 8. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSRAN. 25 is számítva, az osztrák háztól való elszakadást akarnák előkészíteni. x) Mindazáltal, bármennyire veszélyes, az a mit a rendek kívánnak, nem lehet megengedni azt sem, hogy eredménytelenül oszoljanak szét; mert elkeseredések még fokozódnék, és az ellenség felbátoríttatnék a béke további megsértésére. E miatt azt ajánlják, hogy óvatosan kell eljárni. A főherczeg tehát válasziratában dicséretekkel halmozza el a rendek szándékát; de figyelmeztesse őket azon veszélyekre, melyek a mezei had felállítása által a törökök részéről támadhatnának ; minélfogva czélszerűbb volna egyelőre minden erejöket a véghelyek fen tartására összpontosítani; addig is, míg a királyival, a ki ha kellő tisztelettel megkeresik, az év lefolyása alatt, el fog jönni körükbe, a további teendőkről tárgyalhatnak. Azon esetre, ha a rendek ehhez nem járulnának, a főherczeg egy más ajánlatot tehet nekik: azt, hogy ha lemondva a mezei had kiállításáról, a kivánt hat forintnyi adónak a véghelyekre való fordítását elhatározzák, a király kész az adóból befclvó összeg kezelését és hova fordítását rajok bízni. Végre a mennyiben ezt sem sikerülne kivinni, egy harmadik kísérlet maradna fenn: a rendeket arra szólítani fel, hogy az adóból befolyó jövedelem egy részét engedjék át a véghelyekre, és csak másik részét fordítsák mezei had kiállítására. A két harmmczad átengedését a tanácsosok föltétlenül ellenezik; de ajánlják, nyilatkoztassa ki a főherczeg, hogy a mennyiben az országgyűlés kijelölné azon végvárakat, a melyeknek megerősítésére legfőbb súlyt helyez, azokra fognak a harminczadok jövedelmei fordíttatni. Végre kiemelik, ')»... Nicht wenig zu besorgen, das sy ain solche militiam campestrem dahin vermainen, damit sy ir Huldigung, adiuti Turcico vel Transalpino auxilio, dessto mehr verthädigen ; vielleicht auch damit under die Yesstungen khommen mögen ; und das ist schier umb soviel mehr zuvermuetten, weil sy limites obedientiae und schuldigen billichen respects gegen Ir Mt, mit selbst ansetzung eines Landtages soweitt überschreitten. AViewohl inen die Rath solches nit wollen zutrauen, und nit zweifeln dasz vil guetherzige Leut under inen seien ; doch musz man bei dergleichen Leutten auf alle fäll billiclx bedacht sein.«
