Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN

1 593. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAX. 21 Távolítsák el a kétségbeesés és bizalmatlanság sugalmazásait. Vegyék tárgyalás alá a propositiót, ') Ez a leirat a lielyett. hogy megnyugtatta volna a rendeket, még növelte elkeseredésüket, mely leplezetlen kifejezést nyert, február 26-án bemutatott harmadik feliratukban. A főherczeg iratának különösen azon pontja idézett elő nagy hatást, melyben saját teljhatalmának korlátaira figyelmeztet. »Értesülvén — így szólnak a rendek — fenséged meghatalmazásának természete felől, és meggondolva a minket környező veszély nagyságát, hihetetlen fajdalom vesz erőt rajtunk, és rettegés száll meg minket; mert már közelinek látjuk az időpontot, a mikor végkép elveszünk. Egyébiránt alig van már veszteni valónk; hacsak magunkat, feleségeinket és gyermekeinket, kis vagyonúnkkal, nem vetjük prédául a kegyetlen ellenség vérszomjának és hírvágyának. De ha minket tűzzel és vassal elpusztítottak, mi haszna lesz abból a kereszténységnek ? Es ha majd azok a kevesen, a kik életben maradnak, száműzöttek gyanánt fognak idegen országokban bolyongani: ki fogja velők megosztani vagyonát? Bizonyára legfölebb alamizsnára számíthatnak. Már pedig a halált és veszedelmet még az állatok is elhárítják magoktól.« Ezután a végvárak szomorú állapotát adják elő. »Legnagyobb részök oly gyenge, hogy egy rohamot sem képes kiállani, és oly hiányosan van felszerelve, hogy alig van egy napra való kenyere; a katonák rongyosak és éheznek. Mindez az ellenséget buzdítja a támadásra. Csak Isten különös kegyelme őrizte meg az országot a végveszélytől.« De a rendek most már nem állapodtak meg panaszaik ismételt előadásánál. Egy lépéssel tovább mentek. Több rendbeli megállapodásaikat is közlék a főherczeggel. Nem akarva — így szólnak — tétlenül várni be a közeledő végveszélyt, követeket küldendnek királyukhoz, a pápához és a többi keresztény hatalmakhoz, segítségért. Ha ezt elnyerniük sikerűi, készek végső lehelletig a királynak és a kereszténységnek szolgálni, Ellenkező esetben, az elhagyottak és kétJ) A válaszii-at dátum nélküli másolata Soprony város levéltárában. — L. Irományok. VII. szám.