Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN

1593. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSRAX. 17 A mi az ország védelmének ügyét illeti, a melyet a rendek a főherczeg figyelmébe ajánlanak, meg kell különböztetni az ország védelmének és a végvárak oltalmazásának feladatát. Az előbbit csak a német birodalom és más keresztény országok fejedelmeinek közreműködésével lehetne megoldani; az ellenség hatalma oly nagy, hogy annak egy uralkodó és egy nemzet sem képes magában ellenállani. O felsége buzgón fáradozik a külsegély biztosításán. De fontos okok tiltják az ország védelmére vonatkozó terveinek részletes előadását. Ezeket mindazáltal a főherczeg tárgyalta a magyar tanácsosokkal, és közölte többekkel a rendek közül. A tanácskozmányok eredményeit előterjesztette ő felségének. A végvárak megoltalmazására, az osztrák tartományok által nyújtott segítség mellett, főleg a magyarországi adó szolgál ; e miatt a főherczeg örömmel veszi a rendek áldozatkészségének kijelentését, A slavóniai veszteségeket méltán fájlalják. 0 felsége nem volt képes a váratlan támadást elhárítani; de midőn arról értesült, mindent megtett, hogy alattvalóinak segítséget nyújtson. Igyekezeteit a hadiműveletekre alkalmatlan évszak és Istennek »bűneink által felidézett« haragja hiúsították meg. A mi a rossz igazgatás ellen hangoztatott panaszokat illeti, a bajok megvizsgálására, az országgyűlés bizottságokat küldött ki, s ezek jelentését a magyar tanácsnak kellett volna tárgyalni; de mivel a tanácsosok azt kivánták, hogy megállapodásaikat az elnöklő Erneszt főherczeg, a király megkérdezése nélkül, erősítse meg és hajtsa végre, erre pedig rá nem állhatott: a tanácskozmány eredménytelen maradt, 0 felsége most is kész megengedni, hogy ama jelentéseket a magyar tanács legközelebbi ülésén vegye tárgyalás alá, és ez terjeszsze fel hozzá megállapodásait, a melyek alapján késedelem nélkül fogja a kellő rendeleteket kibocsátani. Végűi a főherczeg nem hallgathatja el, hogy kellemetlenül érinté őt a rendek fenyegető nyilatkozata, bár értelme nem egészen világos. Mivel azonban a kétségbeesés nagybajok szülője lehet, emlékezteti őket őseikre, a kik hasonló veszélyek közepett, meg nem fogyott bizalommal működtek hazájok ja\án, és mikor Szolimán roppant haderejével az országot Magyar Országgyűlési Emlékek. VIII.