Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

214 POZSONS"! ORSZÁGGYŰLÉS. tárgyában fönforgó peres ügy eldöntését; a trencsénmegyei határok kiigazítását; végre, hogy a csejtei és újhelyi tizedeket csak az illető földesurak bérelhessék. A. szepesi kamara és a murányi kapitány ellen panaszok emeltetnek, mert a nemesek földjein is tizedet szednek. Végűi jelentik, hogy Debreczeny György, előbb altárnokmester és a királyi tábla birája, ez országgyűlésen tartott beszédében, a királyi tanácsosok ellen gyalázó nyilatkozatokra ragadtatta magát, sőt utóbb a főherczegnek benyújtott iratban is összeesküvőknek és békebontóknak nevezte őket; a rendek eme bántalmakkal szemben, a királyi tanácsosokat ártatlanoknak nyilatkoztatják, Debreczenyt pedig, mint rágalmazót és a közrend megzavaróját, a hűtlenség bűnében, fő- és jószágvesztésben elmarasztalják. E végzések megállapítása után, a rendek, különösen a megyei követek nagy része, az országgyűlés föladatát megoldottnak tekinté, és eltávozott Pozsonyból. Mikor tehát Erneszt főherczeg a rendek föliratára észrevételeit az országgyűléssel közölni, és azt a végzések egy részének módosítására fölhivni készült: Pálify értesité, hogy ily lépés nem vezethetne eredményre, minthogy a még el nem távozott csekély számú rendek nem érezhetik magokat följogosítva arra, hogy a határozatoktól bármiben eltérjenek. A főherczeg, ily körülmények között, összehívta úgy a német, mint a magyar tanácsosokat, hogy a rendek végzéseit együtt vitassák meg, és a királyi jóváhagyás elé terjesztendő törvénykönyv szövegét allapítsák meg. A tanácskozmány, január 9-én, Harrack lakásán tartatott meg. Az adó tárgyában, a német urak azt kivánták, hogy a két forint háromra, a tiz dénár —- a mely a kamara által előlegezendő 4000 tallérra nem nyújtana elégséges fedezetet — húszra emeltessék; és hatalmaztassék föl a király, az utolsó három esztendőben be nem fizetett kamarai nyereség behajtasara. *) Egykorú irat a bécsi állami levéltárban. — L. Irományok. XXVII. szám.