Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.
1587. x ov. — 1588. J an. . 209 mány megállapodása szerint csak »a tanácsot megillető, illő és szükséges tekintélyről«, a főkapitányok »illő és elégséges hatalmáról« van szó. Az ítéletek végrehajtása körül, a főkapitányok által követendő eljárás szabályozása a magyar tanács első évnegyedes ülésszakának tartatott fönn. A rendek a legnagyobb súlyt helyezték arra, hogy »a kapitányságok hazafiaknak adományoztassanak.« E helyett a következő szöveg fogadtatott el: O felsége a kapitányságokat »alkalmas egyéneknek adományozandja, a miben ő felsége, illetőleg a főherczeg, a hazafiakra különös tekintettel leend.« A mi az eddigi állapot föntartásával, a rendek által annyiszor hangoztatott súlyos sérelem elejtésével egyértelmű vala. Kevesbbé volt fontos a bizottságokra vonatkozó pontban történt javítás. A rendek azt kívánták, hogy a bizottságok eljárhatnak küldetésökben, ha tagjaik közül egyik-másik el is marad. A változtatott szöveg a bizottságokat utasítja, liogy a meg nem jelent tagok számát jelentsék be a főherczegnek. a ki, ha szükségesnek látja, helyetteseket fog rendelni. A fölirat zárpontjában, a rendek ismételik azon kérésöket, hogy »ő felsége a jövő országgyűlésre személyesen jelenjék meg, ott az utolsó és a jelen országgyűlés végzései értelmében, az ország szabadságait bizonyosan, teljesen és tényleg állítsa helyre; különben óvás alakjában kijelentik, hogy az 1583-iki végzéstől (az adó megtagadásáról) el nem állhatnak.« Az enyhített szöveg szerint a rendek csak arra kérik ő felségét, hogy »a múlt és a jelen országgyűlés végzései értelmében, az ország szabadságait tényleg és valósággal állítsa vissza; különben az 1583-ik évi végzésre utalnak.« A főherczeg e módosításokkal meg volt elégedve. A magyar tanácsosok ekkor megjelentek a rendek között, előadták a főherczeg végső elhatározását, és fölhívták őket, hogy hagyjanak fel a további ellenszegüléssel, és most már vegyék a propositiót tárgyalás alá. A hosszú tanácskozásnak eredménye az volt, hogy a többség ráállt a főherczeg kívánatára; míg a 21 megye követeiből álló kisebbség vonakodott elfogadni az egyezményt, és tiltakozni akart a szavazattöbbséggel létrejött végzés ellen. Magyar Országgyűlési Emlékek VII.
