Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

1587. xov. — 1588. j

an. . 205 Az országos jövedelmek kezelésére nézve nincs joguk követelésekkel lépni föl. Ulászló király törvénye, a melyre hivatkoznak, a közjövedelmek elidegenítéséről és elzálogosításáról intézkedik. A mi az elzálogosítást illeti, köztudomású, hogy szükség törvényt bont. Ferdinánd és Miksa királyoktól soha sem kívánták a rendek, a mit most kérnek. Mindazáltal, ha az országos bizottságok jelentéséből kitűnnék, hogy a közjövedelmek nem jól kezeltettek, vagy jobban értékesíthetők, a megfelelő módon intézkedni fog. Az 1545— 1552-ik évi törvények a külföldi tisztviselők alkalmazását nem tiltják. Az 1582-ik évi országgyűlés az idegen tisztviselők erőszakoskodásainak megszüntetését, és nem az ő eltávolításukat sürgette. A főkapitányságok és az egri kapitányság tárgyában, a rendek óhajtásai, a mennyiben a körülmények engedik, már teljesíttettek. Az országos bizottságok, a rendek javaslata szerint, február elsején kezdjék meg működésöket, a mennyiben a téli időjárás zordonsága nem akadályozza. Minthogy ennél tovább a főherczeg nem mehet, és némely pontban már is többet tett, mint a mennyit az 1583-iki igéret követelni látszik; remélli, hogy a rendek meg lesznek elégedve, és azonnal hozzá fognak a propositio tárgyalásához. Ha ettől még ezután is vonakodnának, és ez által az ország újabb bajokba bonyolíttatnék: azért sem ő felségét, sem a főherczeget nem terhelné a felelősség. De bízik abban, hogy a rendek teljesíteni fogják kötelességöket. 2) A főherczeg, midőn ez iratot a magyar tanácsosoknak átadta, fölkérte őket, bogy igyekezzenek megnyugtatni a rendeket. Ez alkalommal közié velők, hogy a király felsőmagyarországi főkapitánynyá Miksa főherczeget szándékozott kinevezni, a mit a rendek örömmel fogadtak; de a főherczegnek Hozzá van téve, hogy »a mint a mellékelt iratból megláthatják.« Fönnebb is a közjövedelmekre vonatkozó pontban is hivatkozás történik : »sicut. in scripto continetur.« Ezt nem ismerjük. a) Egykorú irat az udvari kamara levéltárában. — L. Irományok» XXIV. sz.