Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

198 . POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. igazgatás élén, a kincstár mindig jó karban volt; ha azonban a király a kincstárnok kinevezését most nem tartja lehetségesnek, legalább az általa bírt hatáskört teljesen ruházza át a kamara elnökeire és tanácsosaira. Az összes közjövedelmeket bizza rájok, és legyenek függetlenek a német kamarától. Nem kételkednek abban, hogy a kamara mostani elnöke és tanácsosai igen alkalmas emberek; a rendek csak hatáskörükről szóltak. Az igazságszolgáltatás ügyében ajánlatát köszönettel fogadják. A harmadik főkapitányságra magyar urat nevezzen ki; és a főkapitányokat ruházza föl teljes hatalommal a véglielyek és katonák fölött. Azt, hogy azok mily módon járjanak el az Ítéletek végrehajtásában, megszabják a régi törvények. Minthogy pedig az igazságszolgáltatásban csak honfiak vehetnek részt, újra kérik a királyt, hogy mindig magyarokat alkalmazzon a kapitányi tisztekre. Az idegen országok által nyújtott segélynek nem más a rendeltetése, mint az ország védelme, és erre őket főleg saját érdekök, önmagok megoltalmazása készteti. Végül kérik, hogy a báni katonákról idejekorán gondoskodjék. *) A deczember 9-iki föliratnak megsemmisítéséről és visszavonásáról — az országos küldöttség — úgy látszik említést sem tett. A főherczeg nem ragaszkodott ezen kivánatához. És sajátszerű, hogy a föliratnak, melyet a főherczeg megsemmisíttetni kivánt, »nehogy emléke fönmaradjon«, épen csak azon példánya maradt fönn, melyet az udvar őrzött meg. A főherczeg most— deczember 19-iki leiratában — nagy lépéssel közeledett a rendek álláspontjához; azonban nyilatkozatait úgy formulázta, hogy azok rést is nyitottak, a melyen az engedmények következményei elől ki lehetett siklani. így a magyar tanácsról szóló pont a rendek kivánatát egész terjedelmében teljesíteni látszott, de akként volt fogalmazva, hogy épen a lényeg hiányzott belőle. Az ingyen munkákról fölmerült vitát azzal ütötte el, hogy azoknak mikénti fölhasználásáról a kiküldendő bizottsá*) Datum nélküli pontozatok az udv. kamara levéltárában. — L. Irományok. XVIII. sz.