Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1582. JANUÁR- ÉS FEBRUÁRBAN.
2<) l'OZSONYl ORSZÁGGYŰLÉS. slavoniai véghelyeket illető előterjesztések szintén azon tartomány gyűlésén vétessenek tárgyalás alá. A király kérje föl az erdélyi vajdát, hogy a fönnálló egyességhez alkalmazza magát, és a magyarországi alattvalókat mindennemű zaklatásoktól óvja meg. A rendek előadják a nehézségeket, melyekkel az élelmiszereknek és takarmánynak szállítása a véghelyek számára össze van kötve és azoknak megszüntetésére csak egy módot ismernek, azt, hogy mindent készpénzzel kell kifizetni. A nyolczadi és helytartói törvényszékek üléseiben a bírák teljes számmal jelenjenek meg. Felkérik a királyt, hogy a 13 szepesi város kiváltása iránt a lengyel királylyal, az Ausztriának elzálogosított várak viszszaszerzése iránt az ausztriai rendekkel tárgyalásokat indítson ; és akadályozza meg, hogy a földesuraiktól megszökött jobbágyokat Ausztriában befogadják. A király, miután a fölirat tartalmával megismerkedett, fölhívta az országgyűlést, hogy küldöttséget bocsásson hozzá. Az előtte megjelent rendeket nyájas és szívélyes szavakkal intette, hogy az adó-ügy tárgyalását ne halaszszák el, minthogy annak elintézésétől föltételeztetik számos sérelem orvoslása ; mihelyt erre nézve határozatot hoztak, ő is, a mennyire lehetséges, eleget fog tenni hozzá intézett kérelmeiknek. 2) Azonban a királyi üzenet nem volt képes megállapodásától eltéríteni a köznemességet. És mikor szavazásra bocsáttatott a kérdés: vájjon az alsó tábla hajlandó-e az adó megajánlásáról tanácskozni; a megyei követek mindnyájan nemmel szavaztak; sőt a városi követek közöl is — bár a királyi ') A föliratot, sajnos, nem őrizték meg a levéltárak. Tartalmát a pozsonyi kamarának, továbbá az udvari kamara és haditanács Pozsonyban jelenlevő tagjainak jelentései ismertetik meg velünk. Mind a három a bécsi állami levéltárban. — L. Irományok. V. VI. sz. *) A kassai követek február 5-én írják, hogy a fölirat kivánataira »ist ihr Majestät nicht eingegangen, sondern himviederumb uns hierauff begert, mundtlicli den geordneten, Abgesandten in Presburger Schloss eine freindliche libliohe Vermanung gethan, man sollte doch die dicam, als das, davon das andere dependirt, nicht hindan setzen, sondern fleissig davon handln. . . .«
