Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1583. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.
1583. ÁP. IL15AN. 133 döttsége, mely az ülésben megjelent, ismét eredmény nélkül kényszerült távozni. De másnap, ápril 26-án, a lielytartó lakásán tartott elegyes ülésben fordulat állott be. A kifáradt követek engedtek, és kinyilatkoztatták, liogy készek az adót megszavazni. Erre rövid vita következett az iránt: vájjon az adó egy vagy két esztendőre, és vájjon két vagy három forint szavaztassék meg. Végre abban történt megállapodás, hogy két esztendőre öszszesen két forintot ajánlanak meg; oly föltétel alatt, hogy a király, Ígérete szerint, a következő két esztendő lefolyása alatt, az összes visszaéléseket és sérelmeket meg fogja szüntetni. Es a rendek kijelentik, hogy ha az ösi szabadságok vissza nem állíttatnak, jövőre nem lesznek képesek többé adót ajánlani. 2) A rendek ezen nyilatkozatukat megvitték a királynak. Ez köszönetet mondott ajánlatukért; ígérte, hogy a sérelmeket orvosolni fogja; de egyúttal megjegyezte, hogy szükségtelen volt határozatukhoz azt a fenyegető nyilatkozatot csatolni. 8) Mindazáltal a törvénykönyvben, melyet az országgyűlés, megerősítés végett, a király elé terjesztett, a fenyegető nyilatkozat benmaradt. Viszont a király is a megerősítési záradékban megjegyzé, hogy a megajánlott adót elfogadja, »bár többet remélt a rendektől; és bár azt hiszi, hogy az említett nyilatkozat szükségtelen vala.« Egyébkint az egész törvénykönyv csak három czikkből áll. Az első az adóról szól. A másodikban az ingyen munkák, az állandó hadak tartása, a lovasok legelői, a törvényszékek tartása, az országos határok kiigazítása, valamint »az ország többi közügyei« tárgyában, az utolsó országgyűlésen alkotott törvényekre »utalnak.« Végre a harmadik czikk Ditrichstein ') A bányavárosok követeinek naplója. 2) A rendek ápril 26-ki nyilatkozata Kovacsicsuál. — L. Irományok. XI. szám. 3) A bányavárosok követeinek naplójában olvassuk : »Die Kays. Mt. den Ständen abgedanckt und ihrem Begeren nach auch allen Bedrängten abzuhelfen zugesagt ; nebenbey vermeldet, es were unnött gewesen drüber zu protestiren. Hiemit der Landtag mit grosser Mühe zu Ende gebracht worden.
