Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1574. MÁRCZIUSBAN

18 A POZSONYI OliSZÁC.GYULÉS a nemesi szabadalmak ellen cselekednének. Eléggé fékezi a földesurak önkényét a jobbágyok költözési szabadsága. A közutak és lengyel érczpénz tárgyában ragaszkodnak első javaslatukhoz. A katonák zsarolásainak megakadályozása czéljából újólag kérik, hogy a katonák zsoldja rendesen fizettessék. Ezzel összefüggésben felkérik a királyt, hogy az ország összes jövedelmeit fordítsa a véghelyekre. Figyelmébe ajánlják a katonaság nyomorúlt állapotát, melybe a zsold rendetlen fizetésének következtében jutott. A tizedek bérlésére és szállítására nézve fentartják első feliratukban foglalt határozatukat. Az egri káptalan kérését, a szerencsi és gönczi tizedek iránt, teljesítse a nélkül, hogy előbb informátiót várna. Ez alkalmat megragadják annak kijelentésére, hogy az ország rendei — a kikhez a káptalanok is tartoznak — mindannyian ugyanazon szabadságnak örvendenek. Kérik tehát, hogy a király az egyházak szabadságait is sértetlenül tartsa fenn. A harminczadosok törvénytelen eljárásának megszüntetését újból sürgetve, a király által ajánlott módozatot (az igazolványok kiállítását és előmutatását) nem fogadják el. E helyett azt ajánlják, hogy a király birtokos nemeseket alkalmazzon a harminczadoknál, szüntesse meg az ausztriai kamara hatóságát Magyarországon, és a törvénysértőket az ország rendes birái elé engedje megidéztetni. A rendek egy úttal fentartották azt az igény Őket, hogy a nemesek által termesztett gabona, melyet elárusitás végett külföldre szállítanak, harminczad alá nem esik. A rendek az első feliratukban felterjesztett magánügyekhez néhány újabbat csatoltak. Mialatt a rendek ezeket tárgyalták, újabb leirat érkezett az országgyűléshez, melyben felhivatik, hogy az adó-ügyről alkotandó törvényekben a slavoniai albán, itélőmesterek, alispánok és szolgabirák adómentességét szüntesse meg, minthogy a király rendes fizetést utalványozott nekik. A rendek helyesnek tartották, hogy a nevezett tisztviselők, ha az adó behajtása körüli fáradságukért fizetést élveznek, az adót meg-