Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1578. FEBRUÁR, MÁRCZIUS ÉS ÁPRIL HAVÁBAN
1578. 1'EBRUÁR. MÁRCZIUS. ÉS ÁPRIL HAVÁBAN. 205 elégületlenek voltak tartalmával, és éles bírálat alá vették. A heves viták közben jelent meg a főrendek küldöttsége : a királyi helytartó, Batthyányi Boldizsár és Nádasdy — azzal az ajánlattal, hogy Altban Kristóf, az udvari kamara elnöke és testvérei részére az indigenatus megadassék. A rendek már több megelőző országgyűlésen nehézségeket támasztottak ily indítványokkal szemben. Most pedig az alsó tábla határozottan visszautasító válaszszal bocsátotta el a főrendek küldötteit.*) Valamint e kérdésben, úgy a királyi válaszirat tárgyában is, a megyei követek nemcsak az alsó táblát ragadták magokkal, de a főrendeket is rá tudták bírni, hogy ellenállás nélkül fogadják el fölirati javaslatukat, mely már márczius 25-én nyújtatott be a királynak. Ebben a rendek úgy az adókivetőknek kinevezésére mint az ingyen munkákra és az állandó lovasok elhelyezésére nézve ragaszkodnak előbbi megállapodásukhoz. Kinyilatkoztatják hogy kedvetlenül értesültek a király azon elhatározása felől hogy a kapitányok és katonák kihágásai ellen emelt panaszok, iránt a kapitányoktól vagy másoktól informátiót fog kérni; a rendek nyilvános panaszai nagyobb hitelt érdemelnek, mint a kihágások szerzőinek hiú mentségei. TJjra kérik, hogy a király büntesse meg azokat; és a baj orvoslására biztosabb módot nem ismernek annál, mint ha a király pontosan fizeti a katonákat, és szigorúan megbünteti az erőszakoskodókat. Az önkénytes behódolások megakadályozására is, egyetlen biztos eszköznek azt tartják, hogy a király alattvalóinak védelméről gondoskodjék. Ezzel kapcsolatban Vasmegye követei, óvás alakjában kijelentették, hogy ha rögtöni segély nem jő, megyéjök egész területének behódolását nem lehet többé meggátolni. A magyar csapatoknak az ellenséges területre intézett betöréseik és a nemeseknek egymás között folytatott küzdelmeik, a legelők, a magyar pénz, a bányák és karminczadok, a vasvári káptalan és a birtokok visszaadása tárgyában ismétlik kérésöket. J) Az eperjesi követek naplója, mely Altlian-ra vonatkozólag az alsó tábláról irja : »Cyelopice et barbarice repugnatum est.«