Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1578. FEBRUÁR, MÁRCZIUS ÉS ÁPRIL HAVÁBAN

202 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS g esnek látja, tekintettel ezen hely kiváló fontosságára, kogy a körülfekvő megyék külön ingyenmunkákat határozzanak. A katonák kihágásai tárgyában emelt panaszokat kedvetlenül veszi tudomásul. A kapitányokat kérdőre fogja vouni, és azon lesz, hogy a kihágások ismétlődését megakadályozza. Mivel pedig azokra leginkább az élelmi szerek bevásárlása nyújt alkalmat, erre nézve ezt a módozatot ajánlja a rendeknek elfogadás végett: jelöltessék ki minden egyes katona részére egy jobbágy a kitől az élelmi czikkeket vásárolja; és pedig vagy kézpénzfizetés vagy nyugtatvány mellett, a melyet a kapitányok a zsold fizetése alkalmával beváltanának ; ily módon ugyanis a panaszok orvoslása könnyen és biztosan lesz eszközölhető. Az állandó lovasoknak elhelyezését is magának tartja fönn. A Dunántúli megyéknek meg lehet engedni, hogy lovasok helyett részben gyalogokat tartsanak; a részletes intézkedés a főkapitányra és a kanizsai kapitányra bizatván. A főpapokat cs főurakat az 1550-iki törvényekben megállapított büntetések által kell arra szorítani, hogy jövedelmeik arányában az állandó lovasokat rendesen állítsák ki; a fölügyeletet és a büntetés végrehajtását a főkapitányokra bizva. Az üresedésben levő főpapi javadalmak betöltéséről »gondolkodni fog.« Megnyugszik abban, hogy a nemesi fölkelés tárgyában a fennálló törvények érvényben maradjanak; csak azt óhajtja, hogy ezen törvények a jelen törvénykönyvbe felvétessenek. Sürgeti, hogy az önkénytes behódolások megszüntetése végett a behódolókra szabjanak büntetéseket; különben önhatalmúlag fog intézkedni. Egyúttal biztosítja a rendeket, hogy a maga részéről alattvalóinak védelmére mindent a mi hatalmában áll, meg fog tenni. A rendek azon kéréséről, hogy a török területre történő beütéseket nézze el, meglepetve értesül. A békességet lelkiismeretesen meg akarja tartani. A magyar ifjúságnak elég alkalma van, a véghelyekben és az állandó lovasságban szolgálva, az ellenséges támadások visszaverésénél, aharczias szellemet táplálni. Erneszt és Károly főkerczegekre vonatkozó czélzatait a rendek félreértették. Nem szándékozik az országot részekre osztani, sem pedig uj kormányzási rendszert állapítani meg; csak a véghelyek biztosságáról kivan gondoskodni. E miatt