Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)
II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1576. JANUÁR- ÉS FEBRUÁRBAN
157G. JANUÁR- ÉS FEBRUÁRBAN. 137 iiz országos sérelmek orvoslásáról tanácskozzanak. Elkeseredésükben a fölött, liogy eddigi igyekezeteik eredménytelenek maradtak, erőteljes föllépésre szánták el magokat, határozatukat szoros titokban tartva. Mikor január 25-én Rudolf maga elé hivatta az országgyűlés mindkét tábláját, hogy a királyi leiratot átadja, — előlépett Radéczy István egri püspök, a királyi helytartó, és a rendek nevében előadta, hogy azon eljárást, a mely szerint ügyeik idegen hatóságok, az udvari kamara és haditanács által intéztetnek el, tovább nem tűrhetik. Az ifjabb király közbenjárását kérik ki, hogy »azon szolgaságból, azon elnyomás és zsarnokság alól, mely ő felsége uralkodása alatt hozatott be, és előbb egészen ismeretlen volt, szabadítsa meg őket.« Végül kijelenté, hogy a rendek el vannak határozva, ha sérelmeik ezentúl is orvosolatlanul maradnak, hogy többé az országgyűlésekre nem fognak megjelenni. A rendek a beszéd alatt ismételve fejezték ki, zajos fölkiáltásokkal, hogy a szónok híven tolmácsolja gondolataikat. Néhány nappal utóbb küldöttség jelent meg Rudolfnál, s a királyhoz intézett föliratot nyújtott át, mely a helytartó által előadottakat foglalta magában; bár kifejezései szelídebbek voltak azoknál, melyeket a szónok használt. »Óvást emelünk — ezek zársorai — Isten és felséged előtt, — hogy holtunkig híven ragaszkodunk ugyan felségedhez, de szabadságunknak . . . megsemmisítéséhez beleegyezésünket soha sem fogjuk adni; felségednek idegen tanácsosaitól és cancellariáitól beadványainkra válasziratokat el nem fogadunk; sőt országgyűlésre sem jövünk; és pedig azért mert kérelmeink meg nem hallgattatnak, nyomorúságunkban és veszedelmünkben nem nyerünk segítséget.« 2 ) Azonban a rendek, úgy látszik, csakhamar félni kezdettek erélyes nyiletkozatuk következményeitől. Es midőn értesültek, hogy arról Rudolf méltatlankodva szólott, — azon voltak, ]) Ezeket Rudolfnak január 28-án Miksához intézett leveléből tudjuk. Ebben hivatkozik egy másik, ugyanakkor sajátkezűleg irt levelére. Ez nem maradt reánk. 2) A felirat egykorú dátum nélküli példánya ugyanott. — Lásd Irományok. V. szám.