Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1877)
V. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1572. SZEPTEMBER- ÉS OKTÓBERBEN.
422 A l'OZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS Másnap a két tábla küldöttsége megjelent a király előtt. Verancsics primás adta elő a rendek határozatát. Előadásának lényege ez volt: Minthogy a királyi válaszirat hosszú és terjedelmes, fontos ügyekről és leglényegesebb szabadságaikról szól, többen pedig a főrendek és nemesek soraiból, a király engedélyével, részint már elutaztak, részint eltávozni készülnek; nem tartják czélszerűnek amaz ügyeket elsietve tárgyalni, és inkább véget akarnak vetni a hosszas tárgyalások- és üzenetváltásoknak. Ha ugyanis a tanácskozásokat folytatnák, ezek a naponkint felmerülhető vitatkozások által hosszúra nyúlnának, és a királyt többi országai fontos ügyeinek elintézésében gátolnák. E mellett az ország rendei nagy részének már mostanig is nehezére esik a költséges tartózkodás Pozsonyban; a legtöbben nem képesek tovább maradni; főleg azok, kiknek a szüretre haza kell sietni. Végre a közel vidéken pusztító pestistől való félelem is tekintetbe veendő. Ily körülmények között a rendek abban állapodtak meg, hogy a szőnyegen levő ügyek további tárgyalásáról lemondva, azoknak elintézését boldogabb időkre halasztják. Ez alkalommal csak oly okiratot kívánnak szerkeszteni, mely a koronázásról, a koronázási tiszteletdíj megajánlásáról és a törvényszékek tartásáról szóló czikkeket tartalmazza. Egyúttal felkérik a királyt, hogy a hozzá föllebbezett peres ügyeket, és úgy a vármegyék mint magánosok által hozzá intézett folyamodásokat, névszerint a Báthory-féle ügyet, elutazása előtt intézze el. Mivel pedig a király más tartományait készül meglátogatni, és fiát Rudolfot is magával viszi; a rendek azon kérésüket terjesztik elő: ruházza fel a helytartót oly hatalommal, hogy magyarországi alattvalóinak ne kelljen, ügyeik elintézése végett, távol országokban a királyt felkeresni; továbbá a királyi kettős pecsétet hagyja az esztergomi érseknél, a kinek elődei mint főcancellárok azt mindig őrizték. És midőn mindezeket figyelmébe ajánlják, újra kérik, hogy őket ősi szabadságaik- és kiváltságaikban tartsa fenn. Végre határozza meg az órát, a mikor a rendeket »a közjóra vonatkozó ügyekben« meghallgatni hajlandó.