Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1877)

IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1572. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN.

296 A POZSONYI OKSZÁGGYÍ'FLÚS ket, kik soha sem tízettek tizedet; minélfogva az igazi nemesek, kiknél amazok alantabb fokon állanak, még inkább felmentve tekinthetik magukat a tizedfizetéstől. Ellenben a főrendek megtámadták azt a felfogást, hogy a tizedek eredetileg a nemesek tulajdonát képezték; szerintök a nemesek, kik hajdan királyi szolgáknak neveztettek, a nemességet összes szabadságaikkal a királyoktól nyerték. A törvények, melyek a nemességnek tizedmentességét mondják ki, azokra a földekre és szőlőkre vonatkoznak, melyeket a nemesek ősi idők óta birnak. Csak néhány év óta jött szokásba, hogy a nemesek mások birtokain a jobbágyoktól szőlőket vásárolnak; ha tehát ezektől sem tartoznának tizedet fizetni, az egyház csakhamar egész nagy területek tizedeit el fogja veszteni. A méltányosság és igazság is követeli, hogy ha a nemesek idegen területen levő szőleik után a földesúri tizedet megfizetik, a tizedet se vonják meg az egyháztól. Végre az ily tizedek megtagadása a királyi kincstárra is hátrányos, a mennyiben a véghelyek fenntartására bérelt tizedek jövedelmét csökkenti. A második pont az erőszakos jószágfoglalásokból származó pereket illette, a melyekre nézve az alsó tábla kivételes rendszabályokat állapított meg. A főrendek vonakodtak ezeket elfogadni. Azt állították, hogy azoknak éle főleg az urak ellen irányul, kiknek őseik számos év előtt ily erőszakos tetteket követtek el, a melyekben az utódok egészen ártatlanok. Ok tehát a régóta fennálló gyakorlatnak további fenntartását kérik, és annak megváltoztatásában ősi szabadságaik ellen intézett támadást látnának. Végre a harmadik pont a véghelyek lovas őrségének legelőiről szólott. Az alsó tábla azt követelte, hogy a főrendeknek és köznemeseknek legelőit egyaránt kell e czélra igénybe venni. A főrendek ellenben hangsúlyozták, hogy az ő helyzetök lényegesen eltér a köz neme se kétől; míg ugyanis nekik a saját és szolgáiknak nagyszámú lovai számára kell legelőről gondoskodniok, a köznemeseknek rendszerint kevés lovaik vannak, minélfogva legelőiket könnyebben bocsáthatják a véghelyek őrségének rendelkezésére. Továbbá ha a véghelyek lovasai lovaikat az urak legelőire bocsátanák, alig