Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1566. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN.

1566. FEBKUÁII- ÉS MAUCZIUSBAN. 17 Márczius 18-ikán a két tábla törvényczikkek alakjában nyújtotta be módosított megállapodásait. Az egy forint helyett kettőt ajánlottak meg, és elfogadták a főherczeg által kivánt határnapokat. Azok részére, a kiknek jószágaik elpusztultak és a kik lakhelyeiket elhagyták öt, illetőleg három évi adómentességet kérnek. A Gyula-várához tartozó hat megye adómentességére vonatkozó kivánatukat elejtik. Az adómentességre vonatkozó privilégiumok előterjesztéséről és az adóhátralékok behajtásáról szóló pontot egészen mellőzték. Hozzájárulnak azon királyi kívánathoz, hogy a porták újra írassanak össze — kivéve Horvát- és Tótországban, hol az összeírás közelebb történt meg. — Ellenben ragaszkodnak ahhoz, hogy az adó behajtása az 1563-iki országgyűlés által megállapított módon — tehát portánkint és nem füstönkint történjék. Az adószedők kihágásainak megelőzése végett kívánják, hogy a kamara azokat mindig az illető megyének birtokos nemesei közül válaszsza. Helyeslésöket fejezték ki a felett, hogy a király Lőcsén új beváitóhivatalt fog felállítani; és megújították az arany és ezüst kivitelét tiltó korábbi törvényeket. Büntetéseket szabtak azokra, kik a birtokaikon levő száraz vámokat és jogtalanul felállított egyéb vámokat el nem törlik, mit az országgyűlések több évtizeden át eredmény nélkül sürgettek. De egyúttal felkérték a királyt, hogy ő maga is a saját birtokain fennálló ily vámok eltörlésével adjon jó példát. Hasonlóképen büntetéseket szabnak azokra, a kik a szokásos vámdíjaknál magasabbat csikarnak ki; és a kik az utasokat útjokról eltérítve, kényszerítik, hogy az ő vámjaik felé vegyék útjokat, a mi a Lajtha-folyó mellékein a haimburgi vám érdekében gyakran történik. Egyébiránt a rendek, midőn ezen végzéseket bemutatták, sajnálatukat fejezték ki a felett, hogy a jelen országgyűlésen felmerült és első feliratukban foglalt végzéseik közül a főherczeg csak néhányat hagyott jóvá; a többinek megerősítését pedig részint egyenesen megtagadta, részint a király elhatározásától tette függővé. De ebben is megnyugodtak, annál inkább »mert különben is — mint magok mondják — nem elég nagy számban vannak együtt.« Mindazáltal felkérték a Magyar orszaggy. Emi. Y.