Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1877)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1567. JÚNIUS- és JÚLIUSBAN

98 A POZSONYI ORSZÁGIÍYULIÍS A rendek feliratára, melyben ellenészrevételeiket közölték, a király késznek nyilatkozott mindazon végzéseiket, melyek iránt nehézségek forogtak fenn, elfogadni; csak a várakhoz csatolt jószágok visszadásától idegenkedett, és erre nézve ismét határozatlan nyilatkozattal kisérlé meg a rendeket kielégiteni: hogy t. i. mikép neki nincs szándéka bárkit attól, a mi őt illeti megfosztani, ugy viszont ő sem engedi magát megfosztatni, minélfogva tárgyalásokba fog bocsátkozni az illetőkkel, kik jószágaikat visszakövetelik. A rendek természetesen nem nyugodtak meg ebben; és testületileg megjelenvén a király előtt, megújították kérelmüket. Mire Miksa végre kijelentette, hogy ama jószágokat viszsza fogja bocsátani. Megegyezett a biztosok kiküldésében A velenczei követnek fennebb idézett jelentésében olvassuk: »Mossa la cosa in disputa et in contentione di qua et di la, all; ultimo sua Maesta' corregendo la sua risposta gliene dede un altra con questa forma di parole: che di questi beni recuperati Maiestas sua nolebat spoliare aliquem neque spoliari. Le quali parole essendo lor parse ambigue, andati ultimamente a sua Maestá per la dichiaratione, ba finalmente convenuto che la Maestá sua ceda et prometta loro liberamente come ha fatto, che concedera la reinteg ratione, pagata et riscossa che sera' questa ultima contributione.« — Forgách Ferencz történeti munkájában eltérő módon szól a király és a rendek között felmerült nehézségekről. 0 azonban több évvel utóbb, valószínűleg pusztán emlékezetére támaszkodva, írván, se világosan, se pontosan nem adja elő a történteket. Elbeszéli, hogy a rendek által benyújtott sérelmekre a király azt válaszolta, hogy biztosokat fog azok megvizsgálására kiküldeni. Ez kétségbeejtette a köznemességet, mely igy nyilatkozott: »Responsum Oaesaris non clemens aut gratiosum esse, ut promisisset, sed funestum et lamentabile . ..« Azonban a főrendek igyekezetei következtében mérsékelt hangon szerkesztett felirat ment a királyhoz, kit magán uton felvilágosítottak a rendek hangulatáról. Miksa magához hivatja a rendeket, és kijelenti: »Praeter suain voluntatem, et inscio se, errore quodam Secretarii illud responsum scriptum esse ; cupere ergo se, ut ipsimet rationem atque modum ineant, atque ostendant, quo sibi satisfieri cupiunt.-< A rendek azt válaszolták : »Uti justitia et judicium de praeteritis administraretur, atque ad libertates et leges antiquas omnia revocarentur.« A király erre ismét csak azt ígérte, hogy biztosokat fog kiküldeni. A rendek újra elkeseredtek »eoque magis quod cum dominis quorum oppida et villae essent sese tractaturum addidisset, iis enim ipse ad arces indigeret ...« Újra kérték »ut id quod ipsie