Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1877)
II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1567. JÚNIUS- és JÚLIUSBAN
96 A POZSONYI ORSZÁGIÍYULIÍS egyezik abban, bogy a magyar érczpénznek ugyanazon éreztartalma legyen, mint a német birodalomban veretett érczpénznek. Felhívja tehát a rendeket, hogy ez ügyet vegyék tanácskozás alá, vagy pedig küldjenek ki e czélból biztosokat. Mihelyt határozatukat értésére adják, mindent meg fog tenni, a mi hatalmában áll. Végül figyelmezteti a rendeket, hogy Magyarországon kivül más országok és a német birodalom is jogara alatt állván, ezeknek területén is kell szükségkép tartózkodnia. De azon lesz, hogy az esztendőnek legnagyobb részét oly helyen töltse, honnan rövid idő alatt, bármikor a szükség követeli, Magyarországban megjelenhet, és liol őt magyarországi hivei könnyen felkereshetik. Ezek után biztosan hiszi, hogy jelen irata a rendeket ki fogja elégiteni; és felhivja őket, hogy a törvényezikkekbe ne csak saját kivánataikat és megállapodásaikat, hanem az ő Ígéreteit és határozatait is vegyék fel. Egy időben e leirattal vették a rendek a másik királyi leiratot, mely a várakhoz csatolt jószágoknak az országgyűlés által sürgetett visszabocsátásáról szól. A király válasza tagadólag hangzott. Kifejtette, hogy oly jószágokról van szó, meyek törvényes birtokosaiktól János Zsigmond kezeibe kerültek, s ettől a királyi kapitányok által visszafoglaltattak, minélfogva jogosan sajátjának tekintheti azokat; és annál inkább várhatja, bogy előbbi birtokosaik vissza ne követeljék, mert a végvárakhoz csatoltatván, az ország védelmére szolgálnak. 2 ) A királyi leiratnak dátum nélküli egykorú példánya a bécsi titkos levéltárban. — L. Irományok V. sz. 2) A király előbb tárgyalt leiratában emliti, bogy a várakhoz csatolt jószágokról külön iratban közli elhatározását. Ezt nem ismerjük. Tartalmáról csak is a velenczeí követnek julius 24-kén Pozsonyból irt jelentéséből nyerünk tudomást. »Attende — úgymond — Sua Maesta senza intermissione alla expeditione delle supplicha et negotii particolari di questa natione ungara, con la quale dal principio al fine di questa Diéta ba liavute grandissime conteutioni sopra le cose publicbe, essendo stati questi unanimi et constantissimi in non voler a modo alcuno consentire a cosa alcuna proposta, se non conditionamente, se non erano
