Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1563. Szeptember-November.

1563. SZEPTEMBER ÉS NOVEMBERBEN. 425 nak elégséges jövedelmeik nincsenek, de az ország védelmére szükségesek, ellátásukról a király gondoskodjék. Végre azokat, a melyeknek fenntartása nem szükséges, sőt ha az ellenség kezeibe jutnak, veszélyesekké válhatnak, a főkapitányok rontassák le. A köznemesség, ezen vizsgálatot megelőzőleg, Fügéd és Kovaszó várakat rögtön le akarta romboltatni, mivel azoknak őrsége gyakori rabló kitörések által félelmessé tette magát ; ellenben a főrendek ezt akkorra óhajtották halasztatni, a mikor a többi várak szemléje be lesz fejezve. Mivel számos végvárnak birtokosa nem képes az őrséget saját költségén eltartani: a főrendek indítványozták, hogy, a korábbi országgyűlések végzései értelmében, az "egyházi és világi urak, a nemesek és egyéb birtokosok, minden 100 jobbágytelek után 3 lovast állandón tartsanak, a kiket a főkapitány belátása szerint oszszon fel a véghelyek között. A köznemesség vonakodott ezen indítványt elfogadni. Arra utalt, hogy számos egyházi és világi birtokosok vaunak — kiket névszerint felsorolt — a kiknek az ország oly részeiben, a melyek a török támadásnak nincsenek kitéve, váraik, tizedeik és jószágaik vannak; ezeket kell arra szorítani, bogy a törvények értelmében, tartsanak hadakat a véghelyekben, és a király állapítsa meg e hadaknak számát. A véghelyek megerősítésére, két esztendőn át, a rendek — a köznemesség kívánata szerint, — jobbágyaiknak hat napi ingyen munkáját ajánlották fel, hasonlag az erődítményekhez szükséges épületfát a körülfekvő erdőkből. A köznemességnek még az volt külön kívánata, hogy a földesurakat a kik jobbágyaikat visszatartják, három márka birsággal, és ne jószágvesztéssel bűntessék; továbbá hogy a kapitányok és más tisztviselők, kik a jobbágyokat a hat nap letelte után elbocsátani vonakodnak, hivatalvesztéssel bűnhődjenek. A szabad hajdúkra nézve határoztatott, hogy azokat csak a véghelyekben lehessen tartani, és itt a kapitányok tartsák őket féken, ne engedjék sem a jobbágyokat zsarolni, sem a török fegyverszünet feltételei ellen cselekedni. Ha valaki a véghelyeken kivűl rablás czéljából ily hajdúkat tartana, azt 1557-iki országgyűlésen megszabott büntetés érje.