Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1563. Szeptember-November.

1563. SZEPTEMBER ÉS NOVEMBERBEN. 399 tartatott, kívánt megajánltatni. Es mivel 1559-ben meggyőződött arról, bogy a rendeket nem lebet rábírni, hogy az adót több esztendőre előre ajánlják meg ; felmerült az a gondolat, hogy a kamarai nyereség, vagyis a 20 dénárnyi adó, mely régi időkben minden jobbágytelek után évenkint behajtatott, ezentúl ismét az országgyűlési ajánlatoktól függetlenül hajtassék be. A király már 156l-ben, országgyűlésen kivűl be akarta hajtani a kamarai nyereségét. A magyar kamara abban a véleményben volt, hogy arra joga van. De a magyar tanácsosok határozottan ellenezték ; minélfogva abban maradt. *) A király tehát most a pozsonyi kamara véleményét kérte ki az iránt, mikép kelljen ezen ügyet az országgyűlésen előadni, és mily egyéb pénzügyi törvények alkotását szorgalmazni. A kamara természetesnek találta, hogy az országgyűlést adó megszavazására kell felhívni. Azonban figyelmeztetett arra, hogy habár most nagyobb adót lehetne követelni, mert négy éven át semmitsem fizettek, óvakodnia kell túlságos követelések által a rendeket felingerelni, és Miksától elidegeníteni; annál inkább, mert a rendek hangsúlyoznák, hogy habár a négy év alatt nem fizettek adót, a királyi hadak nagy pusztítást okoztak, sok helyen a jobbágyokat kifosztották, úgy szólván kiirtották ; továbbá a megyék nagy összegeket előlegeztek a hadaknak, katonákat állítottak, élelmi- és hadiszercket szolgáltattak és fuvaroztak. Ha ezen körülmények nem forognának fenn, a rendeket arra is fel kellene szólítani, hogy mindenki tehetsége szerint járuljon a közszükségek fedezéséhez. Most azonban annál inkább ellenszegülnének, mivel arra hivatkozhatnak, bogy a fegyverszünet tartama alatt háború veszélye nem forog fenn. Elég lesz tehát, ha a rendek minden jobbágytelek után két részletben fizetendő három forintot szavaznak meg. Helyes, hogy a kamarai nyereség behajtása körűi a régi gyakorlat visszaállíttassék. Azt mindenkor királyi jövedelemnek tekintették, melyből az udvar költségei fedeztettek; országgyűlés nélkül is behajtották, és pedig fejenként minden jobbágy után. Ennek következtében a 20 dénár kamarai nyereség nagyobb értéket képvisel, mint egy forintnyi adó. Ezt a pozsonyi kamara 1568. augusztus 18-iki felterjesztésében említi.