Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1546. Februárban.

A pozsonyi országgyűlés 1546. Februárban. Y. Károly császár és Ferdinánd király követei, kik 1 545 nyarán Konstantinápolyba küldettek, nem voltak képesek állandó békét hozni létre; egyelőre csak egy évi fegyverszünetet kötöttek meg, a melynek tartama alatt a békealkudozásoknak tovább kellett folytattatni. Ezen eredmény nem elégítette ki, sőt inkább komolyan nyugtalanította a bécsi udvart. Szükségesnek mutatkozott tehát elkészülni minden eshetőségre, és első sorban igénybe venni a magyarországi rendek áldozatkészségét. A király 1545 november közepén Bécsbe hívta meg a magyar főpapokat és urakat, a kiket midőn egybegyűltek, felhívott, hogy az ország védelmére kiállítandó hadak fogadására és ellátására segélyt ajánljanak meg, egyúttal pedig a török ellen tervezett nagy hadjárat megindítása tárgyában javaslataikat terjeszszék elő. A főrendek, rövid tanácskozás után, a magok nevében, saját birtokaikra, minden jobbágy után fizetendő, egy forintnyi adót vetettek ki; de ugyanakkor határozottan kijelentették, hogy »a közaclú vagy segélypénz megajánlása felett csak országgyűlésen leliet határozni.« Hasonlag kimondották, hogy nem tekinthetik magokat illetékeseknek arra, hogy a magyar rendeknek a tervezett hadjáratban való részvételére vonatkozólag nyilatkozatot tegyenek. E miatt azt ajánlották a királynak, hogy a jövő év február 2-ára Pozsonyba országgyűlést hirdessen, és azon személyesen jelenjék meg.

1) 1) »Responsum Dominorum Prelatorum et Baronum Vienne existentium ad propositiones S. R. Maiestatis, 16 Novembris anno 1545 eis Vienne factas,« Ebben többi között olvassuk: »Q.uod verő hortatur 1 *