Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
II. MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1547-ben.
15 47-IÍEN. 71 Mielőtt azonban ezek küldetésökben eljártak volna, Várday Pál helytartó jelentést tett a királynak a körmendi gyűlés lefolyása felől és megküldötte néki az alkotott végzéseket. Ferdinánd, be nem várva a követeket, megbízta Batth-jányi Ferenczetj hogy azon urakat és nemeseket, kik a körmendi gyűlésen részt vettek, vagy legalább az előkelőbbeket közülök, hivja Össze és közölje velők válaszát. A király elismeréssel szól a rendek buzgalmáról és bölcseségéről, melylyel a közjó előmozdítása körül fáradoztak, minélfogva végzéseiket jóváhagyja és megerősíti. Erdődy Péter a dunántúli megyék főkapitányává J) és azon hadnak, melyet a megajánlott adóból ki fognak állítani, fővezérévé nevezi, székhelyévé Szigetvárát jelelvén ki. Egyébkint őt Salin Miklós főparancsnok alá helyezte, kit utasított, hogyErdődynek, a mennyiben a kül- vagy belellenségekkel megmérkőzni nem volna képes, segítségére legyen. A király továbbá a rendeknek azon kérelmét is teljesítette, hogy a dunántúli megyékből befolyó kamarai nyereséget is azon országrész védelmére fordítsa; azt Erdődy Péternek rendelkezésére bocsátotta. A mi azonban a követeket illeti, kiket a körmendi gyűlés a török békealkudozások tárgyában a császárhoz és a királyhoz küldeni elhatározta: figyelmeztette a rendeket, hogy ezen okból felesleges a követeket útnak indítani, megnyugtatván őket, hogy a létrehozott fegyverszünet feltételei az országra és lakóira nézve egyáltalán nem hátrányosak, sőt inkább előnyösek. Ha azonban a követek hivatva volnának a császárnál a török ellen rég tervezett támadó hadjárat megindítását sürgetni: ez ellen semmi kifogása nincs. Végre Batthyányinak buzdítania kellett a rendeket, hogy ezentúl is hűséggel ragaszkodjanak uralkodójukhoz, viseltessenek iránta és császári bátyja iránt bizalommal, mert Magyarország javát és fönmaradását mindenekfelett szivökön viselik, és mit sem óhajtanak melegebben, mint hogy a rendeket »Quem — írja a király — communi voto et consensu iu Kermend Domini Praelati, Barones et N obiles ad lioc elegisse dicuntur a minek azonban a végzésekben semmi nyoma.