Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

VIII. A SOPRONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1553. Apríl- és Májusban.

418 A SOI'RONYÍ ORSZÁGGYŰLÉS rendekre hárította a felelősséget, a megyei követek részéről heves ellenmondást támasztott. A hosszas tanácskozásnak Mérei az által vetett véget, hogy a végzést oly módon formulázta, mely a követek álláspontját tökéletesen kifejezte: »A veszteségeknek nem a magyarok okai, hanem ő felsége és az idegen hadvezérek. A magyarok tettekkel, számos testvéreik halála által, bebizonyították hűségöket és buzgalmukat az ország védelme körűi.« Ezen kijelentéssel Mérei a főrendekhez küldetett. És miután ezek az alsó nemességgel egyértelmiileg nyilatkoztak, a mentegető nyilatkozat a királyhoz küldetett, kihez az iránt is kérdést intéztek: miképen szándékozik Magyarországnak még fenmaradt részét megtartani, vájjon fegyver hatalmával-é, vagy békekötés utján ? A választól feltételezték az ország védelmére vonatkozó királyi kivánatok tárgyalását és teljesítését.

1) Azonban valószinű, hogy a főrendek kívánságára lemondottak szándékukról, melynek valósítása bizonyára kellemetlenül érintette volna a királyt. ') Türk Dániel naplójában apríl 26-ára olvassuk : »In Conventu Nobilium actum est de prima parte propositionis Regiae Maiestatis, in qua culpam adversae fortunae anni praeteriti quasi segnitiei et socordiae hungarorum ascribit. Ibi multum actum est ab omnibus Comitatibus. Denique Dominus Michael Merey optimo ordine proposuit- Ideo cum ea excusatione missus est ad Dominos Praelatos et Barones : non fuisse culpam Hungarorum, sed Maiestatis suae et peregrinorum ducum ; Hungari se, amissione plurimorum fratrum suorum comprobarunt fidem et diligentiam in tuenda patria sua. . . . Deinde jussus est Dominis et id proponere, ut unanimiter proponerent Begiae Maiestati, ut eadem dignetur fidelibus subditis suis indicere voluntatem et propositum suum ; quanam racione cogitaret residuam exiguam partém Begni Hungáriáé servare. pace aut bello ? Tum \it ipsi scirent pacacioribus animis ad requisita Maiestatis suae adaptare de dica, quam requirit, item de insurrectione, item de auxilio laboratorum in arces finitimas. Et res deinde dilata est in crastinum.« És apríl 27-re : »Perlecta est excusatio Statuum satis prolixa, quam ipsi dederunt occasione praeteriti anni damnorum.« — Bártfa város követe pedig apríl 29-én jelenti : »Dy Landschafft aus keinen handln will ; allein sy wellen wyssen von der Königlich Maiestät, ob yre Majestät sie beschyiczen und beschirmen wyl von den Türken ; sy wellen auch Avissen : wy oder myt welelierley gestaltli ? Also wellen sy den handln, und dj' Artikeln vor sich nemen.«