Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

VIII. A SOPRONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1553. Apríl- és Májusban.

1553. APRIL- ÉS MÁJUSBAK. 415 siiltak, szükségesnek tartja kinyilatkoztatni, hogy 6 komolyan el volt határozva személyes vezérlete alatt a hadjáratot megindítani, s erre minden készület meg volt téve; de midőn az országgyűlés befejezése után Bécsbe visszatért, itt azon váratlan hírt vette, hogy Németországban újra fellobbant a belháború lángja. Ekkor nemcsak a császári bátyja iránti tekintetből, lianem azért is, mert a török elleni hadjáratra megkívántató haderőnek és pénzösszegnek tetemes részét Németországból kellett várnia, minden igyekezetét oda irányozta, hogy a császár és az ellene fellázadt fejedelmek között a békét helyreállítsa, a mi sikerűit is. Ugyanekkor nem mulasztotta el a magyarországi véghelyeket megerősíteni, és mind Ma a yarország, mind Erdély és Slavónia területén jelentékeny sereget tartani. A török elleni hadjárat elmaradt ugyan; de el van határozva valósítani azt, a mit ígért. Azért hívta össze a rendeket is, hogy ujabb áldozatokra hívja fel. Különösen rendelkezzenek az iránt, hogy ha a törökök a király által birt országrészbe törnek, a főkapitány felhívására a nemesség felkeljen, és a királyi hadakhoz csatlakozzék. Ugyanis az elmúlt esztendőben több vár elveszett, és a királyi sereg súlyos veszteséget szenvedett, mivel a rendek, bár ismételve felhivattak, vonakodtak fegyvert fogni. Már pedig illő dolog, hogy azok, kiknek életök és vagyonuk veszélyben forog, minden alkalommal készek legyenek az ország védelmére. Minthogy a törökök terjeszkedése által több erősség véghelylyé lett, melyeknek megerősítése sürgetően szükséges, a király pedig a minden oldalról felmerülő igényeknek nem képes megfelelni; felhívja a rendeket, vonják vissza a mult évi országgyűlés végzését, és határozzák el, hogy jobbágyaik kötelesek legyenek a véghelyek megerősítésénél kézi munkát végezni, oly módon, a mely reájok nézve lehető legkevésbbé terhes. Ez ellen sem a földesuraknak, sem a jobbágyoknak nem lehet alapos kifogásuk, minthogy azt az ő közös javuk és az egész keresztyénség érdeke követeli. Az utolsó országgyűlés az 1552-ik évre három, és a két következő év mindegyikére másfél forintnyi adót szavazott meg; az utóbbit oly feltétel alatt, hogy ha az időközben fel-