Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1548. Október- és Novemberben.

188 A POZSONYI OltSZÁfiGYŰLÉS saját Lázaikban sem érezhetik magokat többé a rablók előtt biztosságban.Ily bűntényeket pedig nemcsak közönséges útonállók hajtanak végre, hanem ezekkel összeköttetésben állanak némely előkelő urak is, a kiknek váraikés jószágaik vannak. Mivel tehát ezek után attól lehet tartani, hogy a büntetlenség a vakmerőséget fokozni és nagyobb mérvű zavarokat fog szülni; továbbá akirályi kincstár érdekei követelik, hogy a kereskedők és egyéb utasok teljes biztonságnak örvendjenek: a király felhívja a rendeket, találjanak módot, hogy a tolvajok, rablók és gyilkosok, úgy szintén pártfogóik és bűnrészeseik a megérdemlett büntetést ki ne kerülhessék. Különösen a fő- és alispánoknak, hivatalvesztés és egyéb büntetések terhe alatt, kötelességükké kell tenni, hogy az utak biztonsága felett gondosan őrködjenek. Ugyanazok és egyéb birtokosok ügyeljenek arra is, hogy területükön és jószágaikon senki gonosz tetteket ne vigyen véghez, és a mennyiben ezt nem képesek megakadályozni, a bűnösöket rögtön vegyék üldözőbe, fogják el, és eszközöljék megbüntetéseket; mert ha e tekintetben kötelességüknek nem felelnek meg, azon jószágoktól, melyeken a gonosztevők büntetlenül maradnak, megfosztatnak. A jobbágyok is kötelesek a gonosztevőket üldöző urak mellett felkelni. Mivel pedig az ország némely részeiben, különösen a vármegyék határszélein a sűrű erdők menhelyet nyújtanak az utonállóknak; a király kívánja, hogy az utak mentében kétszáz ölnyire az erdők irtassanak ki. Végre mivel találkoznak az urak és nemesek soraiban, kik a jószágaikon átutazó kereskedőktől áruikat erőszakkal elveszik, ígérvén hogy értéküket megfizetik, de ezt soha sem teljesítik: ilyenekre is szigorú büntetést kell szabni. Mindezen javaslatok a közrend megszilárdítására és a közjólét fokozására voltak irányozva; és ezen kettős czél elérésére kétségkívül alkalmas, habár nem egészen kielégítő eszközök gyanánt kínálkoztak. A rendek válaszukban elismerésöket fejezték ki afelett, hogy a király a közjövedelmek szaporítására és a korona jogainak érvényesítésére fordította figyelmét. A királyi előterjesztés egykorú példánya a bécsi cs. kamara levéltárában, — L. Irományok, III. szám.