Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1548. Október- és Novemberben.

186 A POZSONYI OltSZÁfiGYŰLÉS elharapódzott rendetlenség következtében annyira kiapadt, hogy a kincstári tisztek fizetésére sem volt elégséges. Ugyanis nagy mennyiségű só szállíttatott az országba a külföldről; a marmarosi só-bányák raktárai sok helyütt megszűntek; a fuvarosok, kik a sót szállították volt, szokatlan vámok és harminczadok fizetésével terheltetvén, sőt nem ritkán a rablók által szállítmányuktól, kocsijok- és lovaiktól is megfosztatván, a só-szállítással felhagytak. Hogy tehát ezen bajok orvosoltassanak, a rendek hatalmazzák fel a királyt, bárhol só-áruhelyeket állítani fel, és a marmarosi sót bárhol szabadon áruitatni; ellenben az erdélyi és lengyel sónak Magyarország területén árulását és használatát tiltsák el; végre a marmarosi sót szállító fuvarosokat, jószágvesztés büntetése alatt, senki ne terhelje és ne zaklassa. A harminczadok kezelésében is számos visszaélések hatalmasodtak el, melyek okozták, hogy a kincstárnak ezen jövedelem-forrásból alig volt haszna. Ugyanis sokan valának az egyházi és világi birtokosok között, kik a kereskedőket birtokaikon a legcsekélyebb díj efizetése után átbocsátották áruikkal, és minden módon segítségökre voltak, hogy a rendes harminczadokat kikerüljék. Ellenben a harminczadok tisztei, midőn a csempészeket üldözik és tetten kapják, ama földesurak támogatására nem számíthattak ; sőt találkoztak, a kik nyilván fenyegetődztek, liogy a harminczadosokat, ha birtokaikon találják, leölik. Ehez járul, hogy olyanok sem hiányoznak, kik, a nemesi szabadságokra hivatkozva, a házi szükségeikre vásárolt áruczikkekre a harminczadoktól való mentességet igénybe vévén, oly árukat is szállítanak, melyekkel azután magok vagy mások kereskedést folytatnak. A király ezt tovább nem tűrheti. A rendek mondják ki tehát, hogy a ki ezentúl ily vétségeket követ el, méltóságaitól és jószágaitól fosztassék meg. És hogy a visszaéléseknek jövőben annál biztosabban elejét lehessen venni, a harminczadok mind a király kezei között legyenek. E végből meg kell vizsgáltatni a harminczadokra történt beírványokat: vájjon jogosak-e vagy jogtalanok? és az első esetben vájjon a harminczadókból az illetők által nyert jővedelmek megütik-e már a beirványi összeget ? De azon esetben is midőn a harminczadok tényleges birtokosai a beirványi