Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1546. Februárban.
14 A POZSONYI ONSZÁGG YÜÍ.KS. nek előmozdításáért eszközölje az ily javaknak visszaadását. Figyelmeztetik, hogy ezeknek elzálogosítása a kánoni és római jog szabványai-, az egyházak kiváltságai- és Magyarország ősi szabadságaival e lenkezik. Ezeket elődjei mindenkor lelkiismeretesen tiszteletben tartották, és reméllik, hogy e példát ő is, mint katholikus fejedelem, követni fogja. És az elzálogosított egyházi javak visszaadását annál könnyebben rendelheti el, mert a tényleges birtokosok az előlegezett pénzt »roppant uzsorakamattal« már rég visszakapták. Biztosítják továbbá a felől, hogy a borsmonostori apátság birtokai soha sem tartoztak az ausztriai főherczegség területéhez, mert még életben vannak azok, kik ama birtokokon a magyar országgyűlések által megszavazott adókat beszedték. Megújítják azon kérelmöket is, hogy a stíriaiak által bitorolt magyarországi terület visszabocsátását rendelje el. Ismételve felhívják figyelmét a bányák szomorú állapotára, és felkérik, eszközölje ki legalább azt, hogy egy márka ezüst hat forinton váltassék be. Ha ezt rögtön nem teszi, a bányák művelése meg fog szűnni, és a kárt mely innen felmerül, többé alig lesz lehetséges pótolni. Minthogy a lengyel király alattvalóinak eltiltotta áruikat Magyarországba szállítani, a király eszközölje ki ezen tilalom visszavételét; ha pedig ez nem sikerül, ő is tiltsa el magyar-, cseh- és morvaországi alattvalóit a Lengyelországgnl való kereskedéstől. Végre kérik, hagyja meg helytartójának, hogy az ország rendes bíráinak közreműködésével, a beirványok tárgyában felmerült perekbon mielőbb Ítéljenek.') Az ezen második felterjesztésre adott királyi választ nem ismerjük. A rendek a törvénykönyv végleges összeállítása alkalmával, végzéseik és kivánataik sorozatából, tekintettel a király óhajtására, némelyeket teljesen elhagytak, másokat A magyar rendek felterjesztése. Egykorú másolat, ugyanott. — L. Irományok. IV. szám.