Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1548. Október- és Novemberben.

1548. OKTÓBER KS NOVEMBERBEN. 175 Ián csak feddhetetlen életű és tudományosan képzett egyéneket szenteljenek, és több javadalmat senki se birhasson. Továbbá a főpapok állítsanak iskolákat, melyekben az igaz hit és a tudományos ismeretek taníttassanak, hogy ekként a tévtanok kiirtatván, az ősi hit újra gyökeret verjen, és ennek hirdetői országszerte terjedjenek. Végre magok állandón egyházaik mellett tartózkodjanak, s ha ebben, a közügyek által el lévén foglalva, akadályozva vannak, alkalmas helynököket nevezzenek. Hogy pedig a főpapok ekként körvonalozott hivatásukat minden tekintetben betölthessék, a rendek szükségesnek látták, hogy az összes egyházi birtokok, jövedelmek és javadalmak, melyek, bármily jogczimen, világiak kezeire jutottak, törvényes birtokosaiknak adassanak át. Az üresedésben levő egyházi javadalmakra nézve pedig azon kérelemmel fordúlnak a királyhoz, hogy azokat alkalmas papi egyéneknek adományozza. És minthogy a király által birt országrész területén létező majdnem mindegyik püspökség, a lefolyt zavarok alatt, birtokainak és jövedelmeinek nagy részét elvesztette, minélfogva a püspökök mindennapi szükségeiket sem képesek fedezni, annál kevésbbé pedig honvédelmi kötelességeiknek eleget tenni; a rendek elhatározták, hogy a pápához folyamodni fognak, hogy azon magyarországi püspökök részére, kik még nincsenek felszentelve, a megerősítést, a szokásos díjak elengedésével, adja meg; és hatalmazza fel a püspököket, hogy néhány segéd-püspököt szentelhessenek fel. A királyt folyamodásuknak támogatására kérik. Az elpusztult monostorok és káptalanok birtokai fordíttassanak tudós lelkészeknek és az isteni ige igaz hirdetőinek ellátására, hogy ezek a népet az ősi igaz kath. hitben megőrizzék, és azokat a kik elpártoltak, az egyház kebelébe visszavezessék; továbbá iskolák felállítására és jó reményű ifjaknak, tanulmányaik folytathatása czéljából, segélyezésére. Az egyházi javaknak ilyetén czélokra való fordítása minden egyházmegyében az illető püspökre bízatott, a ki időnként, a meny') Kivételt egyedül Béla várra nézve tesznek, melyet a király Tally Ferencznek enged át.