Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1548. Október- és Novemberben.
1548. OKTÓBER KS NOVEMBERBEN. 173 A rendek válasziratukban meleg szavakkal fejezik ki hálájokat »5 felsége hihetetlen kegyelmessége- és jóakaratáért«, kívánván hogy Tsten őt és gyermekeit minden áldásaival halmozza el. Egy úttal elismerik, hogy mindent megtett az ország javára, a mi hatalmában állott, és nem kételkednek az iránt, hogy jövőben sem fog bármit elmulasztani. ') Mindenek előtt a vallás ügyét tették tanácskozás tárgyává. A királynak erre vonatkozó felszólítása Y. Károly császár németországi győzelmeinek volt következménye. Ferdinánd ugyanis ekkoráig tartózkodott erélyesen lépni fel a protestáns tanok elterjedésének megakadályozására; nem tett kísérletet arra, hogy az ország rendei által alkotandó törvények vegyék oltalmokba a katli. egyház megtámadott érdekeit. Óvatosságra intette őt politikai helyzete, azon körülmény, hogy híveinek körében számosan találkoztak az új tan hívei. Most azonban trónját annyira megszilárdítva látta, hogy császári bátyjának támogatásában is bízva, elérkezettnek vélte az időpontot, midőn vallásos érzületeit és meggyőződését követheti. Sajnos, az országgyűlési tárgyalások folyamáról mit sem tudunk. De az eredmény világosan elénk állítja a rendek körében uralkodó irányt és hangulatot. A főrendekés követek nagy többsége a kath. egyházhoz tartozott. Mindazáltal a mérséklet szelleme vezérelte őket. Mindenki érezte, hogy a bent megoszlott, kívülről fenyegetett országban vállási harczot idézni fel, annyi volna mint azt a végső veszélynek tenni ki. És habáraz 1548-iki törvények között repressiv rendszabályok sem hiányoznak, ezek a mohácsi vész előtt alkotottaktól, és azoktól, melyek ez időtájt Európa egyéb államaiban jöttek létre, lényegesen különböznek. Azon felfogásból indűlva ki, hogy a fenforgó vallási zavarok megszüntetése egyedül az egyetemes zsinattól remélhető: felkérték a rendek uralkodójukat, használja fel befolyá_ sát a pápánál, mind közvetlenül, mind császári bátyja útján, ho gy a zsinatot mielőbb hívja össze: a mennyiben pedig czélt ') A törvénykönyv I— III. czikkei nyomán.
