Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

III. A NAGYSZOMBATI ORSZÁGGYŰLÉS 1547. Deczemberben.

104 104 A NAGYSZOMBATI ORSZÁG GYŰ [.ÉS Továbbá, a király régóta tudomással bir a felől, hogy némely roszakaratú és a közbéke megzavarására törő emberek azon rágalmat terjesztették, liogy a császár és a király a fegyverszünetbe, melynek létrehozására a török szultánnal alkudoztak, Magyarországot nem foglalták be, és ezt szabad zsákmányul engedték a törököknek, hogy így további oltalmazásának gondjáitól megszabaduljanak. A rendek meg lehetnek győződve, hogy a császár és a király erre soha sem gondoltak. Sőt ellenkezőleg mindig azon voltak, hogy Magyarorzágot, a melynek békéjétől és fenmaradásától az egész kereszténységnek biztonsága függ, a hozzá tartozó tartományokkal együtt, a török zsarnoki igája alól felmentsék és hajdani szabadságába visszahelyezzék. Ne gondolják azt se, hogy a fegyverszünet, mely iránt a tárgyalások most folyamatban vannak, az országnak kárára fog válni; ellenkezőleg a rendek javát, fenmaradását és békéjét fogja az biztosítani, miként csakhamar ki fog tűnni. Mindazáltal habár a szultán késznek mutatkozik bizonyos időre békét kötni és azt megtartani, szükséges készen állani, nehogy e közben veszély érje az országot; szükséges tehát, hogy addig is míg a király visszatérvén, az ország védelméről és a véghelyek fentartásáról más módon gondoskodhatik, a rendek e czélra némi segélyt ajánljanak meg. A rendek előtt ismeretes, hogy a király több év óta jelentékeny hadakat tart az ország védelmére, melyeket nagy részt többi országainak és tartományainak jövedelmeiből fizet, sőt a saját kincstárából is évenkint nagy összegeket fordít Magyarországra. Mert habár az elmúlt években a magyar rendek többször adót szavaztak meg az ország és a király szükségeire, a befolyt pénzeket némely lázongók és békebontók szétragadozták. Minthogy pedig a király most több más oldalról is igénybe van véve, igazságosnak tartja, hogy a rendek újra ajánljanak meg adót, és annak elpazarlását akként igyekezzenek megakadályozni, hogy a király visszatértéig a véghelyeket és önmagukat minden lehető támadás ellen megoltalmazni képesek legyenek. A király felhívja a rendek figyelmét arra is, hogy közöttük lázadók találtatnak, kik nemcsak a közbékét megza-