Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

XIV. A NAGYSZOMBATI ORSZÁGGYŰLÉS. 1545. Februárban.

1545. FEBRUÁRBAN. 62 1 62 1 hogy a hadjárat sikerének előmozdítására ők is mindent, mi hatalmukban áll, megteendenek, minélfogva felhívja őket, hogy ezen ügyet beható tanácskozás alá vegyék. *) A portára küldött követségről nem tett említést; a király nem akarta a rendek tudomására hozni, míg egyúttal a békealkudozások sikeres befejezését nem jelentheti. Azonban, bár az udvar szoros titokban tartotta Adurno küldetését, az országgyűlés megnyitásának napján Budáról és Wormsból érkezett levelek meghozták annak hírét. Már azon körülmény, hogy a király nem jelent meg személyesen az országgyűlésen, élénk elégületlenséget szült. Most azonban, tetőpontját érte el a felháborodás. Szenvedélyes szózatok emelkedtek. A császár — mondották — mindekkoráig rútul rászedte az országot, a most szintén esze ágában sincs megtartani azt, mit Weltwyek által ígér; és nincs más czélja, mint lehetővé tenni, hogy a király ismét némi pénzösszeget csikarjon ki a rendektől. Mások Fráter Györgyöt magasztalták, s őt „nagy embernek" nevezték.'

2) Sőt némely túlzók nyíltan javasolták, hogy legjobb lesz meghódolni a töröknek, végleg szakítani a németekkel, s a Nagyszombatban levő németeket és cseheket legyilkolni. a) 1) A megnyitóbeszéd szövege nem ismeretes ; röviden resumálja a törvénykönyv előszava. 2) Weltwyek -február 22-én tesz erről jelentést V. Károlynak. Említi, hogy a portai követség híre a kihallgattatását megelőző napon érkezett Nagyszombatba. A bányavárosok követeinek február 11-iki leveléből tudjuk, hogy ezen napon hallgattatott ki. 3) A bányavárosok követei február 11-iki levelükben csak röviden írják: „Das einer iber den andern geklagkt und gesrirn." (Selmeez város levéltárában.) Részletesebben ír Weltwyek február 22-iki jelentésében. „Sire, a la diette des Hungarois iay trouve la plus terrible contention, et ay entendu les plus liceneieuses paroles, que oneques de ma vie, et oultrages de toutes sortes . . . tant contre vostre Majeste, que contre le roy des Romains. Disoient, que vostre Míijeste auoit change la faeon de faire et sa constance, et que sauoit adonne aux eostumes de son frere, chose indignes, et que les aultres ambassadeurs di celle auoient eust trompe cest royaulme, et penssient, que maintenant cestycy ne fairoit aultre chose, que promettre ce que lempreur ne maintiendroit pas, pour encheminer la volunte du roy, que estoit pour tirer ung peu dargent. . . Lon par-