Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

XIV. A NAGYSZOMBATI ORSZÁGGYŰLÉS. 1545. Februárban.

A nagyszombati országgyűlés 1545. Februárban. V. Károly császárnak, 1544. május 7-én a magyarországi rendekhez intézett levelében foglalt határozott ígérete, hogy a következő év tavaszán saját és a német birodalom haderejét személyesen fogja Magyarország felszabadítására vezetni, *) új reményt és vigaszt nyújtott a csüggedő lelkeknek. E reményt nagy mértékben emelte azon körülmény, hogy a császár, 1544. szeptember 18-án, I. Ferencz franczia királylyal békét kötött, s így a főakadály, a mely miatt eddig testvérének a török elleni háborúkban megfelelő segélyt nem nyújthatott, el vala hárítva. Ferdinánd úgy hitte, hogy ily körülmények között aggodalom nélkül jelenhetik meg a magyar rendek előtt, és hogy a nagy hadjárat biztos kilátása a nemzet megingatott bizalmát személye iránt, és hanyatló áldozatkészségét újra fel fogja éleszteni. E miatt 1544. november 24-én, a következő év (1545) február 2-ára Nagyszombatba, országgyűlést hirdetett, ígérvén, hogy azt személyesen fogja megnyitni és vezetni. Meghívólevelében előadta a jövő tavaszszal megvalósítandó terveket, s figyelmeztette az ország rendeit, hogy miután a török elleni hadjárat első sorban hazájuk megmentésére irányul, illő, hogy ők, kik legiukább ki vannak téve a veszélynek, bátorságuk és áldozatkészségük által újítsák meg őseik fényes példáját, kik nem is hazájuk védelme, hanem határainak kiterjesztése és a kereszténység biztonsága érdekében, ') A császári irat közölve van feljebb az 591. lapon.