Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

II. A NYITRAI RÉSZLEGES GYŰLÉS. 1537. Novemberben.

1537. NOVEMBERIJÉN. 27 Az udvarnál beható tanácskozások tárgyát képezték a nyitrai végzések. Bornemissza Pál, kit a pozsonyi tanácsosok Prágába küldöttek, mindent megtett, hogy a megerősítésnek megtagadását kieszközölje. A király nem hajolt ugyan ezen tanácsra; de csak több pontban módosítva, erősítette meg a nyitrai végzéseket. ") A gyűlés követeihez intézett válaszában, kinyilatkoztatta, hogy hálásan fogadja a rendek által megajánlott adót és további áldozatkészségük kifejezését; ő is, legnagyobb elfoglaltsága közepette, és súlyos gondjai mellett, mindenkor atyailag gondoskodott róluk, s gondoskodni fog jövőben is. A gyűlés végzéseit jóváhagyja és megerősíti, a következő kivételekkel. Nincs kifogása az ellen, hogy az adóból befolyó pénzt Forgách Zsigmond kezelje; de egy kamarai tanácsost fog melléje helyezni, s ketten együtt járjanak el tisztükben, különös tekintettel a királyi szolgálatban levő hadak és sajkások fizetésére. Azon végzést, mely szerint az urak előbb fizessék az adót mint a nemesek, nem helyeselheti; egyaránt, rangkülönbség nélkül kell az adót fizetni. A főpapok megadóztatásáról nem elég világosan nyilatkozik ; szándékosan-e ? Helyes, — úgymond hogy az egyháziak vagy a tized tizedrészét fizessék, vagy pedig tartsák teljes számban a törvény által meghatározott bandériumokat. De a két módozat közül, melyiket fogadja el, nem mondja. A lovas hadak kapitányait illetőleg, meg fogja hagyni helytartójának, hogy, az ő nevében, Nyáry Ferenczet vagy Bánffy Boldizsárt nevezze ki, s ha ezek a tisztet elfogadni vonakodnak, más alkalmas férfiút nevezzen. A gyalogok hadnagyát a helytartó és a kapitány egyetértőleg nevezze ki. A kapitány támadó fellépéstől természetesen óvakodni trie congregatorum data ad Regiam Maiestatem. Egykorú példány. Ugyanott. — L. Irományok. IX. szám. ') Előterjesztésének kivonata ugyanott. 3) 1538. január 10-én írja Thurzó Elekhez, hogy a nyitrai végzésekhez, „pauca aliqua acldere, et in iis, certis de causis, immutare nonnulla censuimus.'* Eredetije ugyanott.