Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

VII. HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK.1537-1540.

180 HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 1537 — 1540. tani. És remélli, hogy a rendek is áldozatkészséggel fogják támogatni. l) A tótországi rendek küldöttei a következőkben foglalták össze javaslataikat és kérelmeiket. Mindenek előtt szükséges, hogy a király a slavóniai véghelyeket erősítse meg, lássa éllovasok-, gyalogok-és sajkásokkal, ágyúkkal és lőporral; mert el vannak pusztulva, és birtokosaik nem képesek azokat védelmi állapotba helyezni. Horvátországban tizenhét ily vár létezik, Tótországban huszonhat. 3000 könnyű lovas, 1500 gyalog és 1000 sajkás elégséges volna. De szükséges, hogy ezek még a tél tartama alatt helyeztessenek el ama várakba, különben a hadjárat megnyitásáig a két tartomány végkép elpusztúl. Ha a király a jelzett haderőt nem képes rögtön megküldeni, arra kérik, hogy legalább azon háromezernyi hadat, melyet Jurisich által a dombrói gyűlésen ígért, hiány nélkül küldje meg; ha ezt nem teszi, a rendek végkép kétségbe fognak esni. A mi a rendeket illeti, ezek nagy áldozatokat hoztak. Az utolsó hadjárat költségeire , félév alatt, minden jobbágytelek 5 forintot adózott, az urak és nemesek fejenként táborba szállottak, többen váraik megerősítésére nagy összegeket fordítottak. Ezentúl szintén készek minden kitelhetőt megtenni. Hogy azonban erőfeszítéseik sikeresek legyenek, szükséges, hogy ő felsége béküljön ki János királylyal. Ekként lehetővé fog válni, hogy ő felségének hadai, melyek most János ellen harczolnak, sőt János hadai is a török ellen fordúljanak. Továbbá a közelebbi hadjáratot ő felsége személyesen vezesse. Ez esetben számos előkelő idegenek fognak a táborba gyűlni, és saját költségükön hadakozni. A király hasson oda, hogy a keresztény hatalmak már e tél tartama alatt, és a jövő évi hadjárat idején is nyújtsanak segélyt; névszerint a velenczei köztársaság vállalja el azon 1000 lovas zsoldjának fizetését, kik a horvátországi végvárakba ') Propositio facta oratoribus regni Sclauoníe. Eredeti fogalmazata ugyanott. — L. Irományok. X. szám.