Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

VI. ERDÉLYI GYŰLÉSEK. 1537-1540.

1(148 ERDÉLYI GYŰLÉSEK 1587 — 1540. miatt felvilágosítást kérjen. Azonban ugyanakkor egy előkelő töröktől titkos értesítés jött, hogy a szultán ajándékokkal meg lesz kérlelhető. János király megragadta ezen ajánlatot. Több ok késztette reá. Reményei nagy részben meghiúsultak : a moldvai és havasalföldi vajdák nem jöttek segélyére ; Ferdinánd alig 4000 embert küldött; az erdélyi és magyarországi rendek sem feleltek meg a várakozásainak. Így tehát elhatározá: a békét megvásárolni. ') Evégből 1538. szeptember 18-án Kolozsvárra gyűlést hívott össze. Es a rendek ugyanazon készséggel, melyet néhány hét előtt a harczias szellemű határozat felkarolásában tanúsítottak, most a béke eszméjéhez csatlakoztak. A király által kívánt pénzösszeg előállítására, azon mezővárosok-, faluk- és várbirtokokra, melyek eddig még nem voltak kapuszámba véve, portánként egy forint adót vetettek ki, melytől csak azon béreseket mentették fel, kiknek vagyonuk három forintnál csekélyebb értékkel bírt. Egyúttal felkérték a királyt, eszközölje ki ezen alkalommal a szultánnal, hogy Perényi Péternek fogságban levő fiát bocsássa szabadon, híveinek a törökök által elfoglalt birtokait adassa vissza, s ezek birtokainak pusztításától hadait tiltsa el. Határoztatott, hogy a fegyverben levő nemesség ne oszoljon szét, hanem oda vonuljon, hová a király rendelni fogja. A jobbágyok bocsáttassanak haza ; de mihelyt a véres kard körülhordoztatik, haladéktalanul jelenjenek meg ismét a kitűzött helyen. Hunyad megye jobbágyai pedig és a szászok egy része, kik eddig a felkelés terhe alyl kivonták magukat, fegyvereztessenek fel. Az idegen segélyhadakat a király az ország védelmére a legalkalmasabb pontokon helyezze el. A nemesek házaiban a hadak ne szálljanak meg. Az okozott és okozandó károk tárgyában a király rögtön szolgáltasson igazságot. Ezen a hadjárattal összeköttetésben levő határozatokon kivül csak egy végzést találunk még a gyűlés törvénykönyvé') Verancsics Antal i. h. 118., 114. 11. És Szilágyi Sándor. Erdélyország Történelme. II. 265.