Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

VI. ERDÉLYI GYŰLÉSEK. 1537-1540.

/ Erdélyi gyűlések 1537.—1540. I. János király életének végső éveiben zavartalanul bírta Erdélyt, melynek rendei lankadatlan áldozatkészséggel támogatták ügyét. Egy 1537. tavaszán tartott gyűlésen a magyar nemesség és a székelyek 500—500 lovast, a szászok 500 puskás gyalogot, s ezek részére négy havi zsoldot ajánlottak meg. H. 1538. február 24-én jött létre Ferdinánd és János között a nagyváradi béke. Bár egyik pontjában megállapíttatott, hogy titokban fog tartatni, mégis előre volt látható, hogy tudomására jut Szulejmánnak, s ujabb támadását fogja maga után vonni. Úgy történt. Már tavasz elején hírek érkeztek a szultán készületeiről. János király ennek folytán Erdélybe jött, s itt a rendek által lelkesedéssel támogatva, buzgó tevékenységet folytatott, hogy a töröknek ellenállhasson. Ferdinánd 13,000 embert küldött segélyére. Ily körülmények között szükségesnek látta az említett év (1538.) nyarán az erdélyi rendeknek Kolozsvárra gyűlést hirdetni, 2) hová magyarországi előkelőbb híveit is meghívta. Az utóbbiak közül legkiválóbbak voltak : Perényi Péter, Töröli ') Ezen gyűlésre utalnak Balassa Imre és Kesserew Mihály, midőn 1537. június 25-én Wese lundeni érseket a fennebb említett határozatról ekként értesítik : „Regnum Transylvaniae Regi Joanni gentes auxiliares dedit. . ." (Egyk. más. a bécsi cs. t. levéltárban.) 3) Mikor V Nem vagyunk képesek pontosan meghatározni.