Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1526. Deczember.

46 A POZSONYI OKSZÁTÍTÍYŰLÉS. A nádor után a királyi biztosok feje, a laibachi püspök szólalt fel. Beszédje, melynek szövegét a bécsi és pozsonyi tanácsosok, Ferdinánd személyes közreműködésével, állapították meg, ekként hangzott: „Minket a fenséges fejedelem Ferdinánd, Csehország választott királya, avégett küldött tisztelendőségtekhez követekül, hogy üdvözletünk után előadnók, miként ő fensége a cseh király értesülvén a fenséges magyar- és csehországi királynak, az ő kedves öcscsének siralmas elvesztéről, az egész kereszténységnek e hihetlen csapását és romlását élénk fájdalommal vette, és legott gondolkodni kezdett, miként, mily tanácscsal és erővel lehetne e nemes országot a török kárhozatos uralmától megszabadítani, várait, úgymint Nándorfehérvárt és a többi véghelyeket visszaszerezni, magát az országot előbbi állapotába és szabadságába visszahelyezni. Mert szeme előtt lebegett, hogy ha ezen ország hosszabb ideig a török hatalmában lenne, az ő ausztriai tartományait is hasonló veszély érhetné; egyszersmind arról is megemlékezett, mennyivel tartozik ő Magyarországnak, mind a jó szomszédságnál, mind a kölcsönös sógorságnál fogva, mely őt és a császári felséget a fenséges Lajos királyhoz köté. Ezen és más fontos okoknál fogva, egész igyekezettel azon volt, hogy atyjafiainak és a római birodalom többi fejedelmeinek erejével, ezen ország épségébe visszaállíttassék. „Majd eközben tudomására jutott, hogy a török császár iszonyú öldöklés és pusztítás után Magyarországból kivonűlt, a királyné ő fensége pedig, a tekintetes és nagyságos nádorispán úrral, kinek az ország ősi szokása szerint ez tisztében állott, az erdélyi vajda és más urak tanácsából, Komárom mezővárosba, szent Katalin szűz ünnepére, az összes rendeknek országgyűlést hirdetett; mely gyűlésen ő fensége tárgyalás alá vétetni kívánta mindazokat, mik ezen ország üdvére, védelmére és romlásának megszüntetésére szükségesek, és a mely gyűlésre ő felsége a cseh király is előkelő követeket volt küldendő , kiktől a magyar urak országuk iránt viseltető teljes jóakaratát megértettéli volna. 4) Lásd az alább következő jegyzetet.