Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XIII. A BÉLAVÁRI, VESZPRÉMI, SZÉKESFEHÉRVÁRI, ZÁKÁNYI, KENESEI ÉS BERENHIDAI GYŰLÉSEK. 1531. és 1532-ben.

35G A BERENITIDAT (ÍYŰLÉS. 1532. A kenesei gyűlés eredménytelen feloszlását a két uralkodó kedvező fejleménynek tekintette. Azonban párthíveik nem mindannyian osztoztak e felfogásban. Többen, kik a nemzet egyesülését hazafiúi lélekkel hőn óhajtották és lehetségesnek hitték, élénk fájdalommal látták reményeik meghiúsulását. Ilyen volt, a többi között Brodarics István püspök. Ez és a rokonérzelműek most végső reményüket a berenhidai gyűléshez kapcsolták. ') VI. A berenhidai gyűlésnek feladata ugyanaz volt, amely miatt a kenesei gyűlés összehivatott: az egész nemzetet egy királynak, és pedig a két vetélytárs közül annak elfogadására birni, ki az országnak védelmet és állandó békét képes biztosítani. Ferdinánd tanácsosait, kik Pozsonyban egybegyűlve várták a kenesei gyűlés eredményét, két oknál fogva aggasztotta a berenhidai gyűlés. Először, tudták, hogy uralkodójuk nem lesz képes a rendek által kívánt biztosítékot megadni. Másodszor, attól tartottak, hogy az ellenpárt ármányai és a török pártfogás kilátása a rendeket János pártjára vonják, még akkor is, ha ez puszta Ígéreteknél nem fog egyebet nyújtani.

2) ') Brodarics ezen fájdalmát és reményeit tolmácsolja levelében, melyet Tomiczki lengyel cancellárhoz intézett. Megtudjuk ezt Tomiczkinak 1532. apríl 10-én Krakkóból Brodaricshoz intézett válaszából. „Illius — úgymond — de paciücando . . . Hungarie regno desperatio ingenti nie dolore et animi perturbacione affecit, . . . nam cum hactenus regum animi in his, que minima sunt, ab invicem dissentiunt, et proceres Regni Hungarie ad unitatem non redeunt, nescio quid mihi in spe future pacis vel tranquillitatis polliceri debeam . . . Expecto adhuc, an congregacio regni procerum, de qua hic apud nos dicitur, aliquam certam consensionem voluntatum et eonsiliorum illorum coniunctionem inducat." (A pétervári cs. könyvtárban.) 2) Herberstein és Beck január 11-én Pozsonyból írják Ferdinándnak , hogy a magyar tanácsosok félnek „das dieser Conuent Euer Königlich Maiestät

, mit dem allerhöchstem zuwider sein mechte, denn Sy sorgen, das in diser Sach ain pőse pracktick steck, die der gemain man noch nit verstee. Nemblich , das Sy an Euer Königlich