Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XIII. A BÉLAVÁRI, VESZPRÉMI, SZÉKESFEHÉRVÁRI, ZÁKÁNYI, KENESEI ÉS BERENHIDAI GYŰLÉSEK. 1531. és 1532-ben.

342 a kenesei gyűlés. 1532. t jogaira támaszkodva, a kereszténység és Magyarország javáért, nem pedig uralomvágy-, vagy más önző okokból, határozta el magát az ország kormányának elfogadására." v) A tanácsosok emellett kívánták, hogy a király az egri püspöknek, az ellenpárt tagjaival való alkudozásokra, szélesel)!) hatalomkört engedjen ; hogy a királyi biztosok és tanácsosok a kenesei gyűlésen, a király nevében intézkedhessenek mindazoknak kielégítéséről, kik a királyi hadaktól károkat szenvedtek; és határozottan adják elő, mily segítségre számíthatnak a rendek a király és a császár részéről. 3) Ezen utóbbi pont körül a tanácsosok és Herberstein között lényeges nézetkülönbség mutatkozott. Az utóbbi ugyanis kérdezé, vájjon a kenesei rendek megelégednek-e azzal, ha a császár, a német birodalom és az ausztriai örökös tartományok kötelezni fogják magukat a magyarok segélyezésére P Erre a tanácsosok határozottan tagadólag válaszoltak, és kijelentették, hogy a magyar rendek csak akkor fognak megnyugodni, ha az annyiszor igért segélyhadakat tényleg kiállítva látják, és azoknak rendes fizetésére nézve a kellő intézkedések megtétettek; ez esetben a Jánospártiak is Ferdinándhoz csatlakoznak. Ezek voltak a deezember 22-ike táján tartott tanácskozmányok eredményei. Azonban a következő napokban a magyar tanácsosok határozataikat lényegesen megváltoztatták. ') A felterjesztésben, ezen pont mellett, oldaljegyzet gyanánt, áll e szó: „Omittendum." a) A felterjesztés egykorú példánya a bécsi t. levt. 3) Ez annak értelme, mit Herberstein deezember '25-én Bécsből a királyhoz intézett levelében — "melynek írása több helyt olvashatlan — ír: „So haben si di Rat mit mir disputirt, wie doch Euer Maiestät den Hungern begegnen wolle, und ansagen, damit si wissen und sehn das si der beschutzung gewisz sein. Hab ich Innen gesagt, wan Khaiserliche Maiestät neben Euer Maiestät, den Stenden des reichs, auch Euer Maiestät Khunigreichen und Landen sich was bewilligen und verpinden, ob Si nit an genueg daran werden habn ? Vermainen woll ja

; aber etlich sagen, Si wellen di Hauffen, und woll bezalt in , feld sehen. Dagegen sagt ich Innen. . . . Also sagten Si all einhelliglich, wann Si nur ain grosze und beständig hilff sehn, so wiszen Si furwar, des Janusch diener zu Euer Maiestät fallen." A levél eredetije a bécsi t. levt.