Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

VI. I. FERDINÁND BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE 1527. Októberben és KORONÁZÁSA FEHÉRVÁRT. 1527. Novemberben.

ÉS KORONÁZÁSA FEHÉRVÁRT 152I. NOVEMBERBEN. 145 mánya alá jutott, és a nemzet vitéz tetteit, melyeket a kereszténység elleneivel harczolva véghezvitt. „Világos — úgymond —hogy a magyarok soha sem nélkülöztek a lelki erőt, mely a nagy tettek feltétele, s mindenkor kitűntek hadi erényeik által; azonban nem mindig birtak bátor és a hadi mesterségben jártas vezérekkel. Láthatod, mint fénylik az itt jelen levő nemes és vitéz férfiak szemeiben a tűz, a harczias és férfias szellem jele." Magasztalva az ország természeti gazdagságát, elmondja, mennyit szenvedett az utolsó török háború alatt; visszatorlásra, a török elleni háborúra lelkesíti a királyt. „Kit nem hatna meg Máriának, e jeles és erényes királyi hölgynek szerencsétlensége, ki férjének kora halála miatt vígasztalhatlanul sorvad fájdalmaiban P . . . Erczből kellene annak lennie, ki könyeit szemlélve, maga is nem fakadna könyekre." Előadását rövid imával végzi, a király hosszú és szerencsés életéért. l) A mise folytattatott. „Offertorium"-kor a király száz magyar aranyat tett le az oltárra. „Communio" után a nyitrai püspök kezeiből vette az Úr testét. A mise befejeztével, a királynék lakásukra tértek vissza. A király pedig, követve az ősi szokást, kíséretével gyalog átment a szent Péterről czímzett templomba. Útközben vörös posztó volt elterítve, melyet a nép, mihelyt a király áthaladt, számtalan darabokra tépett szét, hogy kegyeletes emlékül őrizze. Királyi tisztviselők arany és ezüst pénzeket szórtak a tö- • meg közé, melyeket, nagy zaj és zavar közepette, igyekeztek elkapdosni. A templomban a király számos és különféle nemzetbeli előkelő férfiakat arany sarkantyús lovagokká avatott fel. Innen távozva, lóra ült, és a külvárosba, szent Márton kápolnájához vonult, hol lováról leszállott. Itt magas állvány volt készítve, melyen szabad ég alatt ünnepélyes esküt tett, hogy az ország ') A beszédet a szónok saját történeti művében csak rövid kivonatban ismerteti; de kiadta azt még ugyanazon évben, Bécsben, Báthory István nádornak ajánlva. Újra kinyomatta Kollár, mint mellékletet Ursinus Velius „De bello Pannonico" művéhez, és Kovachich, „Solemnia Inauguralia" munkájában. Magyar Országgyűlési Emlékek. I, 10