Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

IV. HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK 1526.

74 Í1ÖRVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 1526. 82 Dalmátország bánjáva nevezett, a slavóniai rendeknek deczember 18-ra Dombró mezővárosába gyűlést hirdetett ]), melyet azonban később a következő év január 5-re halasztott. 0 és Táhy János vránai perjel elnököltek. János király külön biztosokat is küldött e gyűlésre: alsólindvai Bánffi Jánost és gibarti Keserű Mihályt. Ezek felhívták a rendeket, hogy tekintettel az 1505-ik évi végzeményre, melynek szövege felolvastatott, Jánost uralkodójuknak ismerjék el; továbbá az ország védelmére adót ajánl7 janak meg. A tanácskozások három napot töltöttek be. A rendek fájdalommal szemlélték, hogy a két testvér tartomány ellenségképen fog egymással szemben állani, és aggódva látták a polgárháború veszélyeit közeledni. Ennekfolytán Jánost elismerték ugyan királyuk-, és Frangepánt bánjuknak; de az utóbbinak esküvel kelle magát kötelezni, hogy egész erejével és tehetségével az ellenkirályok kibékítésén fog fáradni. Ezután, némi adót ajánlva meg, szétoszoltak. 2) ') Battyányi Ferencz 1526. deezember 21-én tudósítja erről Ferdinánd királyt; egyúttal jelenti, hogy a gyűléshez levelet intézett, melyben felhívja, hogy Frangepánt ne ismerje el bánnak. (E levél eredetije a bécsi t. levt.) 2) Jurisich Miklósnak 1527. január 22-én Ferdinánd királyhoz intézett jelentése. Eredetije a bécsi t. levt.