Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

IV. HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK 1526.

Horvát- és tótországi gyűlések. *) Azon zavarteljes napokban, melyek a mohácsi vereséget követték, Horvát- és Tőtországban Frangepán Kristóf Zeng, Veglia és Modrus grófja körül csoportosúltak a rendek. 0 II. Lajos udvarában nem volt kedvelt egyén. Midőn több főúrral ellenséges súrlódásba jött, elhagyta hazáját, és Ferdinánd főlierczegnek ajánlotta fel szolgálatait. Mindamellett 1526. tavaszán a magyar országgyűlés őt kínálta meg a Szulejman ellen indítandó sereg vezérletével, de nem fogadta el. Augusztus havában Ferdinánd által adelsbergi kapitánynyá neveztetett. Azonban értesülvén a török sereg félelmes előnyomulásáról, engedett a hazaszeretet ösztönzéseinek, és Horvátországba sietett. Itt hadakat gyűjtött, hogy azokat Lajos táborába vezesse, kit ismételve kért, hogy az útközetet halaszsza. Szeptember 2-án Zágrábban volt hadaival, midőn a mohácsi csata gyászos kimenetelének hírét vette. Ennek daczára hősies elszántsággal Székesfehérvárig merészkedett, egy török hadosztályt szétvert és magát a szultánt is rémületbe ejtette. 2) Innen visszatérvén, a Dráva és Száva partjain várta a törököt; azon hitben, hogy erre fog kivonulni Egyúttal szep') Hosszú irodalmi vita tárgyát képezte azon kérdés: mit értettek a régi századokban e két elnevezés alatt. Kétségtelen , hogy Slaconiát Zágráb, Kőrös és Varasd megyék, Horvátországot pedig a Száván, illetőleg Kulpán túl fekvő teriilet képezte. Mindkét tartomány rendei külön tartották gyűléseiket; a slavóniaiak Kőrösön, Zágrábban, vagy Dombrón; a horvátországiak Czettinben. V. ö. Palugyay Imre. A kapcsolt részek történelmi és jogi viszonyai Magyarországhoz. Pozsony. 1863. 3) Jászay. 25—29. 11,