Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
irógép korában /megjelenése után/ törte meg a DIN-nagyság /"Deutsohe Industrie-Normen"//Néme t Ipari Szabványok/. Az Írásnak a különféle formátumokon való beosztása szintén az állandó szokásoknak vagy előírásoknak volt alávetve; az Írásmód /"Stil"/ mellett ez a beosztás jellemző a küldő és a címzett közti rangviszonyra. Mernél nagyobb az irő hódolata, annál nagyobb helyet hagy a megszólítás és a szöveg kezdete között /legföljebb kitölti azt bizonyos fajtájú-hódolati vonallal - Devotionsstrich/, mig megfordítva "nagy uralmak kisebbekhez intézett;' 1 irataiban "a cim és az írás kezdete egybe folytatódnak" /in Schriftsätzen "grosser Herrn an Geringere Titel und Anfang, der Schrift in einem fortlaufen"/, különösen kabinet-rendeletekben szorosan a lap felső szélén kezdték, még akkor is, ha a parancs csupán néhány sorra terjed. Ugyanez a jelenség ismétlődik meg az aláírásnál. Mig itt a rangben alacsonyabb nevével az alázatosság végső vonalára húzódik a lap alsó szólén /a legalázatosabb jelentés Írásban kifejezett udvari bókja ez//literarischer Hofknicks der relatio humillima/ ós az elválasztó távolságot különféle fokozatokkal, melyekre szövegének udvariassági részét /Courtoisie/ széles közökben osztja, vagy helyettük még szembeszökőbben a_hódolati vonással jelzi, addig a rangban felül álló, mindenekelőtt az uralkodó, aláirása közvetlenül a szöveg alatt ¿11. Egyébként II .Frigyes sokkalta kevesebb súlyt helyezett a küliibséget lehető legfinomabban kifejező /"distanzierte"/ udvariassági részre, mint arra, hogy ne kelljen egy beadványban lapoznia. Mig a korábbi időkben a másolókat rá kellett szorítani arra, hogy a szavak és sorok mértéken tuli széthúzása által /"übermässiges Ausdehnen der Wörter und Zeilen"/ ne fokozzák jogtalanul a„.másolásí dijakat } addig George Canning világos, nagy képírást, az ..n. "foreign office hand et /külügyi hivatali /külügjnmnisztériumi/ kezet, azaz kézírást/ és azt óhajtotta, hogy x'endszerint soha ne-jusson egy oldalra tíznél több sor /Berliner Monatshefte 1938.4*1•/• Nagyon tágan vonalazott papirt használtak a német Külügyi Hivatalban /külüg^iriinisztériumban/ is, hogy lehetőleg sok helyük legyen a javításokra. Ugyanezt a célt szolgálta a folio-iv ho ss zant i megtörá se , behajtása /längskni ff/ a középen. Jja szokásban volt minden fogalmazványnál, később a r 4§1intések és beadványok tisztázatainál is; ezeket "félbetörve" /"halbbrüchig"/ kellett imi, hogy a magasabb hatóságnak elégedő helye.., le gyen "lapszéli jelentései " / "Bandberichte "/ számára, ha az iratot tovább adja.-egy .haw»4fo3R..h^tós4á??a^«^Slvileg-ko-. rabban csak a jobboldali hasábokra irtak, amiből az iratok össsefüzésekor a hátoldalakra nézve nagy kellemetlenség származott,"minthogy ez az eljárás a sorvégek olvashatóságát megnehezítette, ha nem is akadályozta meg Az "összehajtott szélű forma" /"Form des gebrochenen Ranfies"/ a 19.században még a francia diplomáciában a jegyzék ismertetőjele volt /Bismarck Die G/esammelten/ W/erke/ I 266/. . .Mint anyagi amelyre írtak , különösen ünnepélyes /"oklevél— jellegű"/ /"urkundlich"/_kiadmányoknál még a pergamen tartotta a helyét, ha állandóan csökkenő mennyiségben is. A 18.század nagy kancelláriáinak a legkülönfélébb irópapirból volt készletük. Feltűnő a fogalmazópap ír kékes-szürke szine, ami valószínűleg onnan ered* hogy korábban kék rongyot• nem tudtak fehéríteni, Ugyanezt az anyagot használták boritékok~céljairá is, amennyire ezek már szokásban voltak, pl. a porosz fő abszolút uralkodók kabinettjeiben, A "kék levél" /"Blauer Brief"/ kifejezésnek ez az eredete. I.Frigyes Vilmos-idejében az-országon belüli ós az udvarhoz intézett irásos küldeményekhez sem volt szabad "finom, hanem csak közönséges és szürke papirt" használni. Megfordítva a !?finom'papir" használatával a
