Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
hogy feltaláljvk a Csornákba foglalt /összefűzött/ vagy u«n. lapgvüflteményekként /Blattsamalungen/ egybefoglalás nélkül /lazán/ őrzött. iratokat* "Yég^l^őég^ég^" irattári segédeszköz as'iratjégyzék /^tenyér;" zeichnis/ , ez áttekintést nyújt a meglévő állagról*..aminí^a? irak$eVy.-szerint többé ,r agy kevésbbé rendszeres fel építésben^ nagyobb vagy kisebb saa** kaszokba osztva, amelyeknek elnevezése hely és idő szerint nagyon váltakozik, betölti a "polcokat" /"Facher"/, állványokat, gz a jegyzék rendszer rint szűkszavú, az akták fel irat ának^megnevezé sere szorítkozik további felvilágosítás adása nélkül az egyes kötetek /kötegek/ tax'talmárél? gyakran az év megjelölésének adata is hiányzik vagy nem teljes, minthogy a terminus ad quem /befejező határidő/ folyó ügyiratoknál még nincs megállapítva. Az irattári szolgálat számára igazán a napié /iktató/ ill. külön egyes_sorkönyv, mutatók /indices/ és a tartalmi áttekintések /rőtül i/ a fontosabb segitő eszközök. Az iratjegyzék csak az i rodarefogm /Büroreform/ /lásd ott/ következményekép-nyert jelentőségbe^ S. Az iratanyag a levéltárban Az ügyirat darab helye és őrzése az irattárban nem végleges .Legelőször is annak az anyagnak jókora része, amely bekerült az irattár zárt összefüggésébe, bizonyos idő eltelte után értéktelenné válik. Ha ebből az alkalomból nem egész iratkötegek vagy kötegsorozat ók forognak szóban, akkor nehéz a polyvát a búzától elválasztani; ezért ujabban egyáltalán nem is engedik meg, hogy az "útból el teendő iratok" / 4 *Weglegesaehen"7 holtsúlylyá váljanak a tartósan fontos iratanyagban. Azonban ez sem és éppen ez nem marad az irattár hatáskörében, sőt még nagyobb összefüggésbe való beilleszkedésre és szélesebb rendeltetés betöltésére mn szánva, azáltal , hogy bekerül az illetékes levéltárba, mihelyt megérett /Archi vreife/ " és érdemes is arra /Archivwürdigkeit/ . Ami eddig egy,,kiU§nálló ira£Mr/re gisztratura/.keretei.közli.a^megszokott módon a közigazgatás, igazságszolgáltatás ós^törvényhozásnak csupán napi feladatait kellett"hogy szolgálja, most már, összefüggésben sok más irat tár "tártaiéval, ami minden nagyobb levéltárban előáll, uj lehetőségeket nyer vonatkozásaiban, és azáltal-,hogy a legszélesebb körök, mindenekelőtt a tudományosak, használják, elnyeri a történeti forrásanyag rangját. A levéltári anyag létét azonban elméletileg semmi sem korlátozza, megmarad mint "az eleven élet maradványai" /"Eesiduen des lebendigen Lebens "//Ranke/, az eredeti hagyomány el nem hervadó varázsával, legyen bár szó.ókori v$asztáblácskákról, középkori oklevelekről vagy a modem dokumentáció futólagos fajtájáról. Csak külső körülmények /az anyag tartóssága, természeti ós kulturális csapások/ válhatnak számára veszélyessé. A "levéltár"-t /Archiv/ jelentő görög törzsszó j É annyit tesz, mint hivatali ./okleveles/ ház, és a fogalomnak megvan ez a. hivatalos tartalma a velejében mind a mai napig. Szuttaí csak az ujabb kor "aktalevéltárai "-ra / "Aktenarchive "/ fordítjuk figyelmünket a E2ék"á levéltári"állománnyal alakultak ki, ez pedig az irattárakból nőtt "ki", miként az irattárak az irodákból /kancelláriákból/. "Folyó" irattár és levéltár között foglal helyet a "régi 1 ! irattár /"Alt"^Registratur/ állomáshelye. A 16.században gyakran használják a még .magának végleges érvényt nem szerzett "Archiv" kifejezés helyett a "Gewölbe" /bolhajtásos helyiség/ szót /a magyar "tár" nem áll messze ettől a fogalomtóL/, hogy megkülönböztessék a "napi Ä irat tárt ól" /"tägliche Registratur"/. Az első le~ vél^árképződmények semmi mások, mint^ilyen "elhelyezett" /"reponierte"/
