Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Második szakasz
karékpénztári betétkönyvek, értékpapírok, stb,/ és személyek /jegyesek, eltűritek/ kihirdetése, vagy kényszerárverések, csődéi járások, iajstrombavételek, nyomozó /köröző/ levelek, valamint végzések /Beschlüsse/ és bizo nyos utasítások /instrukt ionén/ , Továbbá a "semleges".jellegű.irományoknak a csoportjába tartó nak általában, mindazok az irat darabok, amelyeknél a rang ismertető jele semmiféle szerepet sem játszik, még ha - eltérően az eddig felhozott példáktól - létezik vagy létezhetik is valóságos címzett, mint a számlákn ál /Rgchnungen/ és az igazolások külonféle ; formáinál /Be- scheinigang/ s nyugta mint elismervény, saját váltó mint kötelezvény és más irott vagy nyomtatott bi 'onylat /útlevél, affidativ-ok /esküvel és aláirással hitelesített vallomás/, születési, házassági /esketési/, halotti bizonyítvány /anyakönyvi kivonat/, örökösödési bizonyítvány, adóslevél /kötelezvény/, részvény, pénz- és menetjegy, élelmiszer jegy stb,/ Ide tartozik azokban még az egész nagy csoportja a hivatali kö z i m \ ágat ás i könyveknek /Amtsbücher/ , amelyeknek mibenlétéről általánosságban már beszéltünk. Szembetűnő tulajdonságaik tömegéből emeljünk ki néhányat. Belső ügyviteli /szolgálati/ jogügyleti célból keletkezett közigazgatási könyvek mindenekelőtt abból a gyakorlatból kifolyólag jöttek létre, hogy egy kancellária /egy hatóság, hivatal mellett működő iroda/ kiadmányainak és beérkezett-iratainak tartalmát is vagy teljes szövegében vagy legalább is kivonatban /regesztában/ összegyűjtve megörökítsék, amennyiben , a szöveget legelőször is. különálló ivekre irták le, azután pedig ezeket a megirt iveket csomókba és az egyes ivcsomókat kötetekbe foglalták egybe, A középkori diplomatika szigorú hagyományos szokása szerint' az olyan közigaz^ gatási könyveket, amelyekbe kiadmányokat vezettek be, csakis regiszternek a beérkező iratok bemásolására szánt könyveket ezzel 3, erében befutó leveles vagy másoló könyveknek /Kopialbűcher/ kell neve ni. Az ujabb korra nézve ónban különbség nélkül szabad kiállitó- ás cim-ett-regisztérről /Ausatel- ler^und Empfangerregister/ tehát ,Jfiadmányra kerülő iratokról-készitettzmáso lati könyveké ről és a beérkezett iratokról készített másolótkönyvek ről be-^ szelni. Az ilyen irodai /kancelláriai/ segédeszközök fontpösá^a.kézenfekvő, különösen fontos példája a kiállltóregisztérnek /másolati könyvnek/ az u.n. "Minüten " /kia<toián;/Qkról készített másolati / vagy, amint maguk a-kötetek találóbban nevezik magukatt a porosz kabinet MRopierbücher " - másolati köny vei , bő forrása az abszolutisztikus közigazgatási állam 1728-tól 1813>-ig. terjedő gyakorlatának. A kiadmányokról és a beérkezett iratokról készített regiszterekkel rokonságban vannak az u,n« ügyviteli naplók /Gescháftstage- "zücher - Journalé/ , amennyiben ezeknek a rendeltetése is az, hogy-tájékozta tást nyújtsanak a hatósági levelezés felől* Ezeknél azonban az egyes ugydarabok tartalma csak ve^érs ¿6 szerint, a rubrikáknak vagy sommaires-nek /egyfajta irategyütteseknek, együvé tartozó iratoknak/ megfelelően van kidagadva, e helyett itt arra fordítanak gondot, hogy az ügymenetet, tehát a beérkező és kiadott ügyirat darabok feldolgozását ill. létre jövetelét pontosan kövessék. Azoknak a közigazgatási könyveknek a sorában, amelyek nyilvános jogügyleti célból keletkeztek, közkeletű példa az egyházi /anya /kiJnyy /Kirchenbücher /Mattakén/, matricula/ és a telekkönyv /grupflbűcher/ , mert az állampolgárok életrajzi adataira és tulajdonára vonatkoznak..As egyházi anyakönyvvezetés Németországban a 1%század vége felé indul meg. Az anyakönyvvezetés ügyét, amely eredetileg az egyházi Önkormányzat feladata volt, az abszolutizmus korában államosítják. Az 1871-es birodalomban a személyi állapot igazolásáról hozott 1875 február 6-i polgári házassági törvány értelmében a kultúrharccal összefüggésbén anyakönyvi hivatalokat szerveztek; ezeknél vezetik a születési, házassági és halálozási anyakönyveket /Register/ és állítják ki kérelemre az illető okmányokat magánszemélyek részéi* re. Itt az igazolás utján az illető tényállás csak bizonyítva /tanúsítva/
