Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Második szakasz
G» Az egyenlő rangúak ir a tai. Az irat ismeret értelmében egyenlő rangúak- lehetnek: fejedelmek és egyéb különálló személyek egymás közt, belföldi és diplomáciai hatósági hivatalok egymás közt és más államok hasonló hivatalaival, továbbá magánosokkal, akik nem állottak emezek hivatali hatalma alatt. Mindezekben' az esetekben olyan irat féleségeket alkalmazunk, amelyek formájukat és formuláikat tekintve a középhelyet foglalják el az utasitások és jelentések között. Vegyük legelőször is a fejedelmek levelezésének keretében az egyenlő rangúak /inter pares/ közti írást. A fő megjelenési forma itt a kézirat /Handschreiben/, a "hivatalos levél'*'/der offizielle Brief //g. 1./ * Ebben a formában adták tudtul, egymásnak a családi eseményeket és fogad ták a megfelelő szerencsekivánatokat és rés z vét nyilvánít ásókat, és a na gyök és kicsinyek /lásd föntebb/ közti hasonló levelezéshez képest a kü lönbség csak a szavak megválasztásában mutatkozik, amely itt az azonos a— rányut /das "Ebenmassige"/ juttatja kifejezésre, ott pedig a távolságot s a tiszteletet. A kézirat azonban diplomáciai kapcsolatokra szolgáló eszköz ként is fel volt használható. Ezen a téren mindenekelőtt a két oldalról kölcsönös követek megbizóleveleit, amelyekben kezdetben még a kuriális írásmód volt szokásos, rrlnt "lettres"-t /leveleket/ szerkesztették, ha csak nem nagykövetekről volt szó...A középkori "Glaubsbrief"-ek /kb. valakinek a megbízhatóságát igazoló levél; a magyarban más; a "hitellevél" és más a "hitlevél"!/ ezek örökösei jellemző nelrüket - "de créance" /Kreditiv/ - a szövegben előforduló állandó fordulattól nyerték, hogy t.i. a címzett állam szuverén uralkodója adjon hitelt a követ által tett nyilatkozatoknak /D'ajouter une entière créance à tout ce qu'il lui dira de ma part/.A gyakran elénk kerülő többesszámu formas Kreditive /megbízó levelek/ magyará zata az, hogy a követ megbízólevelét nemcsak magának az uralkodónak,hanem külön kiadmányként az uralkodó feleségének, sőt bizonyos körülmények közt még további udvari személyiségeknek is átnyújtotta. Mint kéziratot fogalmazták gyakran a követek visszahívó leveleit /lettres de rappel/ is és az ezekre az iratdarabokra a címzett uralkodó részéről aaçtt megfelelő válaszokat /Hekreditive = /lettres de récréance//. Az utóbbiakban elismerték a diplomata helyes magatartását küldetésének a helyén, olykor - és innen a neve - hivatkoztak a megbízólevélben /Kreditiv/ kifejezett kérésre is: "Gomme -j'ai une entière confiance en lui., je me rapporte aussi à ce qu'il vous dira de ma part". Igy történt ez, ha békében és barátságban váltak el * egymástól. Ellenkező.esetben /"au cas de rupture"/ az idegen követ nem kapott választ az államfőtől a visszahívó levelére /"Hűekbeglaubigung"/, hanem kiadták az útleveleit, éspedig egy rendelettel /"Order" "«= ordré-/ordít re//, hogy haladéktalanul hagyja el az országot. A maga részéről is ki kérhette útleveleit, ha a kapcsolatokat a saját kormánya szakította meg. Akár magánjellegű vagy nagy mértékben diplomáciai fontosságú volt is az egyenlő rangúak közti kézirat tartalma, a formája nem változott. Mint levél azzal a bizalmas megszólítással kezdődött, hogyiC Monsieur mon frère - !, parvenü"-knél, mint III .Sapoleohnál tr„ ideiekét sóges volt ez az uralkodói megtisztelő cs^lJ.*li cí:-, de olyakor a "legitim'' fejedelmektől is megvonták - ós egy többnyire nagyon részletes, udvariassági résszel végődött: Il m'est infiniment agréable cjue cette circonstance me procure l'occasion de... renouveler l'expre3sion de l'estime et de l'amitié sincère avec lesquelles je suis, monsieur mon frère, de Votre Majesté le bon frère N. /Végtelenül kellemes számomra, hogy ez a kö"rülraény alkalmat ad nekem arra, hogy... megújítsam nagyrabecsülésem és
