Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Második szakasz
mint különleges formáról kell beszélni.'Kéziratokat mind a központi hatóságok kancelláriáiban készítettek és térjesz ettek az egyeduralkodó elé aláirás végett, mind annak kabinetirodájában. A második eredetótól n,>erte francia nevét5 lettre de cabinet . A kéziratok elvileg nem az államtanácsban végbement tanácskozás eredménye voltak, mint szigorú értelemben /v.ö. 18. 1./, a "lettres de conseil", a kancelláriai iratok, hanem az uralkodó saját magában álló személyének ' ügye; habár gyakran minden egyéb, mint mm politikai vonatkozású, és mégis magánjellergü, csaknem olyan, mint egy levél. "Csaknem 1 *, mivel a levéltől mégiscsak $1üt a kézirat a szertartás és erősebb formai kötöttség bizonyos maradványa következtében - lehetne beszólni "hivatalos leyól"-ről-, mig a /magán/ levél a szertartás nélküli, ha mégis bizonyos formákhoz is kötött irományok közé tartozik. Hogy mennyire szétválhat a szertartás ós a formai kötöttség, azt az újkori értékpapírok mutatják, például a \éltó, amely mindkét megjelenési foimájában mint saját /"száraz"/ és mint idegen /intézvónyezett/ váltó meg van fosztva minden szertartásosságtól, viszont igen erős, érvényességét feltételező alakszerűséggel bir /v.ö. váltólevél * Wechselbrief/* H A kézirat családiasán bizalmas jellege okozta, hogy ott éltek velé, ahol nem álltak fönn nagyobb rang- és hatalmi különbségek vagy ahol az ilyeneket át akarták hidalni /v.ö. a felettes és az aláendelt közötti magánlevél formája hivatalos levelezésük mellett/. Mint a rangfelsőbbség kifejezése - kézirat származásánál fogva nem volt alkalmas. Bkkor történt az a furcsa dolog, hogy ezek a "magán" irományok egy csapásra hivatalos rendelkező jelleget öltöttek és ekképpen a leiratokkal és határozatokkal azonos sorba nyomultak. Amikor ugyanis I.Frigyes Vilmos porosz király a neki a fejedeimi vranguakkal folytatott levelezésből és magánszemélyekkel való érintkezéseim megszokott kéziratot trónralépóse utón egyszerűen átvette uralkodói parancsainak közlésére, mert annak & rövidsége ós tömörsége egészen kiválóan megfelelt a többé nem tanácsban, hanem a kabinet /kormány/ utján uralkodó autokrata céljainak, a "lettre de cabinet" udvari parancscs á - kabinet-rendeletté - változott és igy az egyeduralkodó kezében kicsiszolt eszközévé lett a mindén belső ügyBe /viszonyba/belenyúló abszolutisztikus rendőr- ás kényszerá 1 Iámnak. A kabinet-rendelettel az uralkodó szertartásos Írásmódja mellé lép személyi ügyintéző stílusa, amennyiben még nem használta a határozat formáját. A kabinet-rend elet fajtájának, a kéziratnak minden ismertető jelét magán viseli. A "levelek"-re nézve sajátos megszólítás igy hangzottt "Kedves N.-em", a követekhez franciául irt rendeletben /Orders/ elmaradt.-Az ugyancsak a levelekben közös udvariassági rész az ismert formát mutattat Vagyok az ön igen jóindulatú /ill. kegyes/ királya /ich bin Bw. wohlaffektionierter /bezw.gnadíger/ Könj.g/. laagánlevel'ekben mutatkozó szokásnak felel meg az isteni támogatást kifejező formula* "3St sur ce je prie Dieu qu'il vous ait dans sa sainte /et digne/ garda". Igen jellemző továbbá a szankció újból való bevezetése, mégpedig igenlő és nemleges értelemben /v.ö. 87» és kö.v.l./ a parancsokká átalakult kabinet-rendeletekben /lettres ée cabinet/, Szembetűnik az írás területi beosztása a negyedrét nagyságú lapon. A szöveget ugyanis előszeretettel kezdik a lap felső szélének közvetlen közelében, még akkor is, ha csak néhány sorról van .szó, ez világos ellentéte a jelentésekben szokásos tiszt életadó "térköznek. Mint lovelet /küldeményt/ a kabinet rendáeigb kettősen óac> ..eiugtv. a ciiű^rpalástos pecséttel lezárt /címer- > sátoros pecséttel lezárt/ kókes-s/*inü borítékban /"kők levél"/ küldték ©1. • A fogalom lényege marad ar, aláirás helyettesithetetlensóge, mivel a kabinet-rendeletet is "egyedül az ur" irta alá. Ka az aláírásai egyszer való—sággal nem lehetett megszerezni, akkor a kamarai pecséttel való megpecséte-
