Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

ciusi XII. tc. is. Bethlen Gábor az 1623. május-júniusi országgyűlésen hozat ilyen törvényt, a VII. tc.-et (ha a szövegben nincs is jelezve, hogy az ő propositiójára alkották, ez mégis feltehető); eszerint az 1588 óta eladományozott tizedek veendők vissza (azok az esetek, amelyekben durante beneplácito történt az adományozás, a fejedelem ítélete alá kellett kerüljenek). A tizedadományozások gyakorlata persze a későbbiekben is dívik, az azonban egyedi esetnek számít, hogy ilyent az országgyűlés tesz (az 1664. novemberi II. tc-el adományozza a pályájának még eléggé a kezdetén álló Teleki Mihálynak a kisselyki fiscalis tizedet diplomáciai szolgálataiért). A tized adományozása (az említetteken kívül) azért is érdekelte kevésbé a rendeket (és mondtak le róla viszonylag könnyen), mert már a fejedelmi korszak előtt eléggé általános jelenség volt Erdélyben a tizedek bérbeadása. A tizedbérlet jogát, különösen az 1540-1570-es években, egész sor törvény mondotta ki: az 1545. októberi VIII. tc. (a birtokosoknak a korábbi constitutiók szerint legyen módjuk a tizedek összegyűjtésére), az 1549. decemberi XXVII. tc. (a nemesekhez hasonlóan a szászoknak is joga legyen tizedeiket bérbe venni); az 1556. novemberdecemberi törvény (lényegében az 1545-ös törvény megerősítése); az 1558. március-áprilisi törvény (ez már egyenesen kizárólagos jogot biztosít a szászoknak a királyföldi tizedek bérletére). Az 1561. áprilisi gyűlés rendelkezése (a magyarországi megyékben is bérbe vehetők a tizedek, kivéve a várak számára fenntartottakat), az az évi novemberi törvény úgy rendelkezett: ki-ki saját jószága tizedét bérelhesse, ne 1-2 jobbágy ürügyén az egész faluét, ahogy Kendi Ferenc és Antal, és az ő példájukon indulva fiscalis tisztek is; az 1569. februári II. tc. (az 1556. november-decemberi törvény megerősítése); az 1570. májusi IX. tc, az 1571. januári törvény és az 1573. januári V. tc. (a korábbi gyakorlat fenntartásai). A tizedbérlet rendszere ekkortól lényegében szilárd; csak 1633 április-májusában mondják ki a rendek (a XI. tc-ben), hogy a tizedbérlet-adományok érvényben tartandók. Az 1640. április-májusi III. tc. pedig az arendajegyzékeket (az adólajstromokkal együtt) nagyobb biztonság végett a káptalanokba rendelte beadatni (onnan minden nemesnek másolatot kellett róla adni - kérésére). Törvények sora szabályozta a tized bérbevételének módját - de már a legelső ilyen, az 1544. augusztusi törvény régi gyakorlatot tart fenn, törvénybe iktatva azt a szokást, hogy a földesurak Szent Györgykor Búza mezővárosban tegyék le a bérösszeg felét a tizedfőbérlőnek (ez esetben sem az uralkodók, sem más nem vehetik el tőlük a tizedet). Az 1557. februári törvény a régi szokásra hivatkozva rögzíti: a földesurak Szent György napján tegyék le a bérösszeget (ellenkező esetben az