Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

nova donatiót, az mint hamisító és hazug büntetendő'; aztán arra (XXL tc), hogy missilisszcl birtokot foglalni tilos. (Az utóbbit az 1611. áprilisi XI. tc megerősíti.) Báthory Gábor elsó' országgyűlésén (1608. február-március) részben még a nagy uralmi válság hagyatékának felszámolásával kell foglalkozni (XIV. tc: ha oly birtokokra történt donatio, amelyre örökös is igényt tart, az a brevis processus szerint kerestesse sedrián vagy a fejedelmi táblán. Ezzel is összefügg a XV. tc, amely szerint brevis processus szerint intézendő' perek és transmissionalisok az országgyűlések alatt és utánuk egy hétig látandók el a táblán), részben már a friss uralkodócsere következményeivel (XI. tc: a fejedelemváltozás miatt késett birtokba iktatások stb. végrehajtandók, a publicatiók maradjanak érvényben). Az már szinte természetes, hogy az 1630. januári-februári országgyűlésen ebben is alkotnak törvényt (XIX. tc), bár csak arra, hogy a jószágok publikálása, nova donatiók vizsgálata a Hármaskönyvben előírt módon történjék; a nova donatiók megadása ügyében pedig az 1607. júniusi törvény tartandó meg. Az 1632. májusi országgyűlésen újra kimondják a nova donatiót illető korábbi magyar és erdélyi törvények érvényességét (XV. tc) - és aztán a kérdésben ismét csend van 1649 elejéig. Akkor (az 1649. január-márciusi XXVI. tcben) a fejedelem ígéretet tesz arra, hogy a publicatióban levő jószágok ügyét revideáltatja. Az 1657 utáni uralmi válság lezártakor ismét szükség van bizonyos általános birtokjogi rendelkezésekre. Előbb az 1662. október-novemberi országgyűlés mondja ki (VII. tc-ében), hogy Barcsai Ákos és Kemény János Apafi által eladományozott birtokain rajta marad az általuk az ország pénzéből tett adósság terhe (kivéve azt, amit Kemény János a rendektől nyert teljhatalma alapján tett). Az 1663. szeptemberi VI. tc pedig az egymást keresztező birtokadományozások közt kíván rendet teremteni (ha egy birtokra több személy nyert adományt, a legkorábbi az érvényes; ha valaki elfoglalta az első adományostul, az brevis processus szerint járhat el - ha viszont valakinek követelése van egy jószágot illetően, az első donatariuson keresse). Az előbbi kategóriába soroltakénál jóval nagyobb az egyes uralkodók adományairól hozott törvények száma. Nemcsak a két uralmi válság hat így; még a viszonylag kisebb jelentőségű fejedelcmváltozások is. János Zsigmond halála után mindenesetre még szükségesnek látszhatott két törvényt is hozni adományainak érvényben maradásáról (1571. májusi IX. és november-decemberi XXXIV. tc. - az utolsó elsősorban azokról az adományokról szólt, amelyeket már realizáltak is, de oklevél nincs róluk), hisz a speyeri szerződés és a választott király halála után előállt helyzetben aligha számított bárki is Erdély további jó évszázados különállására. 1571 után azonban a kérdés már csak az első