Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

ugyanúgy nem hajthatók végre (különösen az uralmi válság idején), mint a parasztnép ruházatát illető rendszabályok, úgyhogy az 1683. februári VIII. tc. arról is intézkedik, hogy az udvarbeli jobbágyszolgákon, tiszttartókon, szabadosokon, puskásokon kívül más parasztember vagy béres vas vagy vasalt fegyvert ne hordjon (a pakulároknak lehet lándzsája). Némileg talán következetlenségnek tűnik, hogy itt és nem a tárgyalás általános rendjében foglaljuk össze a jobbágyra vonatkozó család- és vagyonjogi törvényeket is, de épp ezeknek viszonylag csekély száma mutatja: mily kevéssé nyúl bele a törvényhozás (a jobbágynak a rendiség kereteiben való helye általános meghatározásán túl) a jobbágyviszonyokba. A jobbágy házassági jogának körében egyetlen törvény jön létre, az 1635. május-júniusi III. tc. arról, hogy a jobbágy más földesúr birtokáról is vehet feleséget (az asszonyt visszatartani akaró birtokosra büntetés vár). Öröklésére'az 1667. január-februári XII. tc. vonatkozik; ez a fejedelem és tanácsa egy határozatának becikkelyezése: a nemesi birtokot képező szász falvak a következő országgyűlésre producálják a jobbágy öröklését illető privilégiumaikat. (Feltehetően ugyanezzel az üggyel kapcsolatos az 1671. november-decemberi VIII. tc, amely - a cél ilyen közelebbi meghatározása nélkül - szintén productióra szólítja fel a kiváltságaikra hivatkozó szász jobbágyfalvakat.) Vagyonjogukat illetően néhány törvényt alkotnak csak a rendek, a legtöbbet a kocsmajogról (1633. április-májusi XX. tc: ha a jobbágy a szegény nemes rovására kocsmároltat, hordója kivágandó, és bírságot fizet; az 1638. április-májusi XXVII. tc. ugyanezt mondja ki a jobbágy és általában a nemes viszonylatában. Ezt erősíti meg az 1654. január-februári X. tc is); két törvény szól a vadászatról (az 1667. január-februári XLIV. tc. a parasztok korábbi vadászati tilalmát erősíti meg; az 1668. január-februári XXXVI. tc szintén - azt is hozzátéve, hogy az agarat szabadon el lehet venni tőlük, ha nem a földesuruké). A többi vagyonjogi kérdésben elszórtan születik egy-kettő, azok közt is olyan, mint az 1648. március-áprilisi VI. tc, amely egyenesen deklarálja, hogy ezt a bizonylatot érinteni a nemesi szabadsággal ellentétes dolog. „Az közönséges szabadsággal ellenkező dolognak ítélvén... publico articulo, valaki határát, nyomását másnak limitálni"; a földesúr és a falvak szabad egyezkedésére bízza a marhabehajtás bírságát (csak annak meghiúsulása esetére szabva meg a bírság összegét). Az már kivételnek számít, hogy törvény biztosítja szántó kiszakítását a jobbágynak (1642. február-márciusi XI. tc). A jobbágy feletti bíráskodás földesúri joga is annyira elismert dolog, hogy csak egyszer kell rögzíteni, az 1665. májusi XXVIII. Gebén (azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a földesúr nem bünteti